Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása

mokból kitűnik, hogy a földesúri járadékok birtokrészenként, gyakran településenként, ritkábban településen belül is eltértek. 1720-tól fennmaradtak a Nógrád vármegyei központú birtokok számadásai, amelyekből a zsélyi birtok csak azért került ki, mert a Koháry-féle divényi uradalomhoz sorolták. 1724-től a szécsényi és gyöngyösi uradalmak sem szerepelnek a számadásokban, mivel e zálogbirtokok visszakerültek a Forgáchokhoz. Az említett számadások alapján a robot teljesítésére vonatkozó adattal nem rendelkezünk, de elmondható, hogy az urbáriumokban a gyakran természetben kért „ajándékokat” egyöntetűen, a dézsmát pedig részben pénzben váltották meg a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain élő gazdák a számadások alapján. Az urbáriumok azonban a földesúri járadék alapjául szolgáltak a készítésüket követő évtizedekben is.

163