Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A gazdaság köre és elágazása hazánkban
jövendő évnek is él, szolgál hasznot hait. - Száljon ilyen Isten áldása mindazokra, akik ezen hif hazafiui írásomat figyeleméi olvassák. III. |TzikeIy] szakasz A Gazdaság Köre és elágazása Hazánkban Egykép foglalom tökéletes szemlélés véget, egy nagy uradalmat, amely legmagosabb hegyünk és eredeti Karpatus fenyő erdeinktül fogva egész a hortobágyi láppokig, a hansági sombékig,289 290 a Dráva mente szintén úgy eredeti tölyösig [sic!]190 terjed, és így liptói turóthozó291 bértzekről gömöri Értzes hegyeiből,292 hegyalyai szöllőken által kelemetes Fejér és Tolnai dombokra ereszkedvén, a térés termékeny Báts és Csongrád vármegye búzaföldjei, parag rétjei és hizlaló legelői között vezettvén a ketskemétj293 homokságbul is valamit magában foglalván, ezen többféle kömyülállásokra figyelmezni és ügyelni alkalmatos legyen. - Magányosságba dudál a víg pásztor a bértzen, magának furugláz a komor kanász hízói mellett a Drávánál - ritkán meglátogatja az egyiket, mint a másikat a legszorgalmatosabb úr vagy director, jólehet a Jószágát, melyet őriz gazdaságának alkotmányába rendessen beiktatá, az itt vagy amott történendő munkát és gondviselést figyelmetesen megparantsolja és annak idejében is abból viszaforgandó jövedelmére illendőképpen vigyáz. De a gazdálkodásnak lelke az erő, tudomány és munkásságnak középpontja természetessen ott szükséges, ahol a vásár, az élet kerekedése és a munka sokasága öszvegyül. Ott kell a belső egységnek gyökerébül ez indítást kibotsaitani, ahol a külső külömbségekre, mint a középpontból legczélirányosabban hathat, és egész mozgásnak 289 zsombék 290 tölgyesig 291 A liptói túrót eredetileg Liptó vármegyében (később egész Felvidéken), a hegyi legelőkön legelő juhok tejéből készítették, román eredetű neve: brindza. A brindzát erdélyi vlach (román) pásztorok vitték a 14—17. században a felvidéki területekre. Ez volt a „vlach-sajt”, „vlach-túró”. Eredetileg úgy készült, hogy a juhtúrót sóval összegyúrták, juhbőrbe varrták, majd felfüstölték. A juhtúró (különböző elnevezéssel) az egész Kárpátokban népszerű volt, hiszen nagy melegben sem romlott meg a pásztorok tarisznyájában. 292 Gömör vármegyét a monográfus százbércűnek jellemezte. A Gömör-Szepesi Érchegység, mint neve is mutatja, igen gazdag volt fémekben: arany, ezüst, réz, vas stb. 293 Kecskemét - „Pest-Solt vármegye, legnagyobb mezőváros egész országban.” FÉNYES, 1851 78
