Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A birtokos vagy annak helytartója
ugyan és legegyügyüebb, hogyha az árendába adandó jószág másbul nem ál, mint foldbül, rétbül, legelőbül, erdőbül és se épület, se marha se szerszám addatik által, de részt szerént ritka jószág, ami abba szűkölködne, rész szerént felette költséges ha ezeket a gazdaság elevenebb foltatására újonnan meg kell szerezni, így tehát a birtokos tsak azok jó álapotban való megtartást, az árendás pedig legszabadabb velek bánást kívánhatja. - Ezekhöz képest szükséges, hogy az épületek minémüsége consignáltattassanak,362 ami pediglen változtattható, mint a marha, a szerszám, készpénzen váltatasson meg, így nem lesz kérdés, nem támad pen; és valamint a birtokos jószága általadásakor árát készpénzül megkaphatja a forgó ára szerént, így az Árendás sem sértetik meg az idő elfojtásával, mert ha meg nem adja az árát illendőül, a Birtokos megadja azt más alkuképen vagy a vásáron. Ezek megítélésből szármozik világossan az a kívánság a birtokosban, hogy nemtsak a jószágát léte, tőke értékjében tartsa meg, de hogy az idő forgásokhoz és a cultura előmeneteléhez képest gyarapodjon a földbirtokja; ennek eléréssére vezet az administratzio vagy a gazdaságbeli feles társaság - melyei tudniillik tőkének számoltt eredeti jövedelmét megkaphatja és az forgó kapitális hasznába is részesüljen, jószágának pedig belső javítatásába az utóbbi haszon voltája (nachhaltiges Nutzen) magának vagy gyermekeinek megmaradjon, egybefoglalja tehát a plenipotentiarius és az árendás tökéletességeiket az administrator és elkerültettnek annak héányosságai: tudniillik bátor az tőke jövedelmébe is részesül, az előmenetel szerentsés szaporításában a birtokos. Mert ha a plenipotentiarius kiszabott honoráriuma és beneficiuma mellet tsak betsületképpen részesül valóságos szaporodásába a jövedelemnek, fogyatkozás vagy elmaradás néki nem árt, más részént szemfényvesztésekre is köteles ügyelni; az administrator tsak a valóságos haszonhozó intézetekben részesülvén, tsak azokra ügyel és nem bánya a színt, a fényt - ha ellenben az árendás maga haszna miatt tsak a kiszabott időre teszi meg az intézetet; épületeket és javítást tsak addig tartandót tesz, míg ő az úr, az utóbbi használókat, erdei neveléseket, földnépp gyarapodását tsak mellékes tekintben veszi fel. Az administrator mint363 a javításokban, mint a betsületben részt vévén, legalkalmatossabb hazafiúi és polgári érzésekben is a valódi birtokosai egybehangozni fog. Megálapítják tehát egymás között a birtokos és az administratora menyi jövedelmet esztendőnként kelletik bizonyossan a cassába administrálni, amelyre a birtokosnak utóbbi gondja ne legyen, az 362 consignáltattassanak - összeírassanak, jegyzékbe foglaltattassanak 363 itt: ’mind..., mind’ értelemben •95* i
