Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
Előszó gyalánt szolgáló emlétés
tenyésztetés classicus földjén amenyit fsak lehetett tudományunkból [sic!] magamba szívtam. Anyival inkább, hogy alkalmatosságom volt híres Holzmeister62 ural, báró Lilien63 és gróf Bathyánj Imre64 ő nagyságokai gyakran és hoszszassan fennmaradt a Nádasdy levéltárban: „A lakosok megegyeztek a legelő elkülönítésről, de a bérlő nem tartotta be. A vonós marhák részére elkülönített legelőkre 1801-ben ráhajtatta a birkáit, amelyek azt annyira lelegelték, hogy a marháknak nem jutott belőle. Ezért két marha éhen döglött. Egyes gazdák ezután istállóra és búzaszalmára fogták az állataikat. »Annyi a birka, mint a felhő, amely mindenütt minden zöldséget, mint a sáska megemészt, sőt a Besnyőpusztán levő árendás-vetéseket is« - írják.” (Nádasdy család levéltára. Okiratok II. No 449. 1801. máj. 22.) Idézve KÁLLAY, 1989, 180. p. Az 1836. évi legelőelkülönözési törvény megszületéséig általános volt a jobbágyság uradalmi juhlegeltetés elleni panasza. HORVÁTH, 2013. 44. p. 62 Holtzmeister (Holzmeister), Augustin von: juhnemesítő, földbérlő. 1806-ig, amíg Batthyány Fülöp herceg (1781-1870) az enyingi uradalmat saját kezelésébe nem vette, a gazdasághoz tartozó legelők, szarvasmarhaállomány és a 12 900 egyedes juhtenyészet bérlője volt, mint a kor legelismertebb juhnemesítője (GALGOCZY, 1855, 338. p. és DEMETER, Év. n.) Az Ökonomische Neuigkeiten und Verhandlungen című újság 1828. évi 1. kötetének 675. oldalán, mint tanácsosról, a császári és királyi juhászatok igazgatójáról emlékeznek meg róla az escurial és negretti-féle juhok licitációja alkalmával. Escurial tenyészetét jelentőségében együtt emlegették a holicsi tenyészanyaggal. Thallóczy Lajos „Holzmeister-féle Mutterschaf’ negretti tenyészetet említi, mint az oroszoknál kedvelt, nagy gyapjúhozamú fajta forrását. (THALLÓCZY, 1884. 134. p.) 1900-ban Bécs Floridsdorf városrészében többek között azért neveztek el róla utcát, mert a jobbágyi robot eltörlése mellett foglalt állást. 63 Hohenbrucki Lilien József báró (Szászország, 1753-1828), gazda és katona. „Mint Szapáry Péter grófveje 1795-ben Fejér vármegye egyik legszebb, 24 ezer holdas uradalmát, az ercsit vette át. Modem, Magyarországon kiemelkedő szervezettségű, felszereltségű és terményféléket termelő mintagazdasággá alakította. A juhászaira különösen nagy súlyt fektetett és nemes törzseket alapított, továbbá sertéseket is nagyobb számban tartott. A tejfeldolgozást, mezőgazdasági ipart is kiemelten fejlesztette. Terményeit Székesfehérvár, Budapest, Bécs kereskedőivel egyenes összeköttetés útján adta el. [...] Kiemelendő különösen az a nagyszabású fásítás is, melyet uradalmában folytatott. Lilien, aki tábornoki rangig küzdötte fel magát, katonai érdemeiért magyar indigenatust nyert, mely az 1805. VII. t.c.-ben van becikkelyezve. Kortársai közül különösen József nádor becsülte nagyra Lilien kiváló tehetségét s annak tanácsát követve rendezte be alcsuthi uradalmát, amely csakhamar az ercsi uradalom hírének magaslatára emelkedett. Végül még megemlíthető, hogy Lilien Eötvös József báró, néhai vallás- és közoktatásügyi miniszternek nagyatyja volt.” GALGÓCZY, 1879.; PALLAS („Lilien” címszó) 64 Batthyány Imre, németújvári, gróf (1791-1874), „az Aranygyapjas rend lovagja, Szent István-rend középkeresztese, valóságos belső titkos tanácsos, főlovászmester. A hétszemélyes tábla bírája, később Zala vármegye főispánja lett. 1861 után aggkora miatt visszavonult a magányba. Mint királyi főlovászmester két koronázáson vett részt, V. Ferdinándén (1830) és I. Ferencz Józsefén (1867).” SZINNYEI. 35
