Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
Bevezetés
lapok is átvették és 1841-ben egy önálló kötetben kiadták. E művében panaszolta, hogy birtokán, a nagyharsányi Szársomlyó-hegy déli lábánál a bálványfacsemetéi elfagytak. „A könyv nyomán a cári Oroszország kormánya, illetve Besszarábia kormányzója, Voroncov gróf57 egész erdőket telepített a Bartossághtól vásárolt csemetékkel. Érdemei elismeréseképpen a moszkvai Gazdasági Egyesület is megválasztotta tiszteletbeli tagjának.”58 Utolsó éveit Pesten töltötte. Magas szintű tudományos szakírói tevékenysége idős korában teljesedett ki. Nyugdíjas éveiben a jó hírű villányi kékszőlő nemesítésével, vörösbor előállításával is foglalkozott. Csaknem alakulásától, 1835- től volt tagja a Magyar Gazdasági Egyesületnek (később OMGE), 1841-től pedig a Szőlőfaj Osztályozó Bizottságban is szerepet vállalt. A Georgikon tiszteletbeli ülnökének választotta. Cikkei gazdasági folyóiratokban is gyakran jelentek meg, így a Gazdasági Tudósítások és a Magyar Gazda című lapokban. Tervei között szerepelt egy repertórium összeállítása, amely a Magyarországon, Németországban, Itáliában, Franciaországban, Spanyolországban és részben Perzsiában ismert összes szőlőfaj neveiből készült volna.59 Müve azonban 1843. szeptember 25-én, Pesten bekövetkezett halála miatt már nem jöhetett létre. Korának egyik legtermékenyebb gazdasági szakírója volt. *** Nemcsak benépesíti a kolonizált területet, hanem aktívan át is alakítja annak szerkezetét, fajösszetételét, ökológiai adottságait. A bálványfa kiemelten veszélyezteti az értékes, fajgazdag, középhegységi száraz gyepeket, a bokorerdőket és a nyílt homoki gyepeket. Nehezenirtható. (UDVARDY-ZAGYVA1, 2012. 136. p.) 57 Voroncov, Mihail Szemjonovics, herceg (Szentpétervár, 1782. május 30. - Odessza, 1856. november 18.), híres hadvezér és tábornagy. Harcolt a lipcsei csatában, s a Párizst és Franciaországot 1815—1816-ban megszálló orosz csapatok vezére volt. Részt vett az aacheni kongresszuson. 1818-1826 között Besszarábia kormányzója volt. 1844-ben a Kaukázusba küldték, mint helytartót és kormányzót. 1856-ban megkapta a tábomagyi rangot és egyúttal Odessza kormányzójává nevezték ki. PALLAS („Voroncov” címszó) 58 PALMÁNY, 1987 59 Uo. /7
