Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A gazdaság folytatása, Tanátskozás
kifeitődésnek a föld haszon vételét a legföllebb poltzra hozattattva nem látom. — Kell-e magyar hazánkra nézve ezerént szószaporítás? - Bízom senki se gyönyörkedik hazám előmenetelében jobban, mint én meg is mutattam, de azért mégsem vakultam el, nem akarok kérkedni és nem hibázok, ha azt alétom, hogy ember és marhajó számai több még élhetne el hazánkba, mint mai nappon vagyon. Ennél fogva az is tagadhatattlan, hogy helyheztetésünkbe egyáltallában nemtsak egy félére kell gazdáskodásunkal [sic!] ügyelni, hanem mennél többfélét termesztünk - tsak vásárra való és eladó legyen - annál erőssebb lábon áll cassánk bilanxja,726 azért mindennemű marhát tenyésztetek. Ki nem tudja, hogy a marhatenyésztés a trágya által viszonhatásba vagyon a szántóföld hasznával, a kenyér termesztésével, ami az első? - Ki nem tudja, hogy akármiképpen változzon meg és tsökönyen más termesztménynek ára, a marháé még a külföldre nézve is megái - p[éldának] o[káért] a gyapjúnak 1820 145 f pengőbe volt középára, 1829 ugyanazon gyapjú ára volt 65 forint. - De az megnyiretett iirü? 1820 megfizettetett 20 fr párja és 1829-be elkelti 16 forinton. — Mit lehet ebbül érteni? Hát a bor, a drága Tokai hogyan kél mai napp? És menyi vitettetik külföldre? De a vágó ökör, a hízlaltt disznó, a paripa, a jó hámos ló? Kél e mai napp és vagyon é felette változás árában az elmúltt tíz esztendők között? - Bizon nem. Azért ügyelljünk marha tenyésztésre, de okossan válaszuk a nemét - czélerányossan nemessítsük faját-, egyforma a költség és nagyon külömbezik a haszna. Valóságnak kell lenni e gazdaságnak és se tréfa, se előítélet nem díszei nem jutalmaz. Vagyon tágos pusztánk, elegendő legelőnk tartsunk ménest tehát; és használják a felvilágosításokat, melyekei az újabb időkbe nagy érdemű Hazafiak megajándékoztak. — Olvassuk pontossan gróf Széchenyi könyvét „Lovakról”,727 tiszteljük Vesselényi báró728 előadásit a „Sibbai Ménesérül”.729 726 mérőserpenyő, egyensúly (MŰSZÓTÁR, 1845) 727 SZÉCHENYI, 1828 728 Wesselényi Miklós, ifjabb, hadadi, báró (Zsibó, 1796. december 30. - Pest, 1850. április 21.), az országgyűlési főrendiház vezére, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, az 1838-as pesti árvíz „árvízi hajósa”. 729 Ifj. Wesselényi Miklós báró 1815-ben vette át a ménes irányítását. A híres zsibói (Szilágy vm.) ménes nemcsak édesapjának, a „zsibói bölénynek”, hanem az ifjú Wesselényi Miklósnak is nagy büszkesége volt. A ménes, a szép istállók és a lovarda fenntartása azonban sok pénzt és nagy személyzetet igényelt. [...] 1820-ban életre szóló barátságot kötött Széchenyi Istvánnal (1791-1860), akivel 1821-1822 között hosszabb utat tett Franciaországba és Angliába. Angliai utazásuk célja az volt, hogy megismerjék 171
