Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)

Bevezetés

került.34 Ugyanezen évben - mint írja - a Pálffy grófi3"1 uradalom stomfai36 rész osztályegyezségének (örökösök közötti felosztásának) is fő intézője volt. Esterházy József gróf37 zempléni főispán birtokán 1818-ban nyerte el az inspektori állást, majd szintén 1818-ban Apponyi Antal gróf38 uradalmainak kormányzói székébe került plenipotenciáriusi hatáskörrel (tehát teljhatalommal felruházott kormányzóként). Itt teljesedett ki működése, s innen ment nyugdíjba is. A tolna megyei kölesdi birtokokon 1820-ban kezdett el juhok nemesítésével foglalkozni. Angyalffy Mátyás (1776-1839), Festetics György gróf gyermekeinek nevelője, neves georgikoni tanár az 1817-ben kiadott könyvében39 a hazai juhnemesítés

34 KESZTHELYI LEXIKON, 2010

35 Pálffy Károly József Jeromos, erdődi gróf (1807-től herceg) (Karl Joseph Hieronymus Pálffy), (Bécs, 1735. szeptember 30. - Bécs, 1816. május 25.) főispán. 1816. évi halála után vált szükségessé a stomfai birtokosztály elvégzése, mellyel Bartossághot bízták meg.

36 Stomfa (Pozsony vm. - Ma: Stupava, SÍ.). A Pálffyak (később Károlyiak) nagy kastélya áll itt. Lásd IPOLYI, 1859

37 Esterházy József, galánthai gróf (1760. november 1. - 1830 körül) Zemplén vánnegye főispánja, az Esterházy család cseszneki ágából származott. Gróf Esterházy Imre lovassági tábornok és gróf Traun Anna Mária fia. A Szent István-rend középkeresztes vitéze, császári és királyi kamarás, főajtónálló, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, és a magyar királyi udvari kancelláriánál referendárius volt.

38 Apponyi Antal, nagyapponyi gróf (Appony, ma: Oponice, SE, 1782. szept. 7. - Appony, 1852. okt. 17.), diplomata. Mint Ausztria toszkánai követe 1815-ben kezdte meg diplomáciai pályafutását. 1816-1817 és 1820-1826 között római követ. Ebben a minőségében jelentős segítséget nyújtott az ottani kormány számára a nápolyi felkelés továbbterjedésének meggátlásában. 1825 januárjában diplomáciai missziót vezetett Nápolyba. Megbízatását eredményesen teljesítette: a két Szicíliai Királyság az uralkodóváltozás ellenére Ausztria alárendeltje maradt. 1826 és 1848 között párizsi követ. Franciaországban a legitimizmus elvei alapján az osztrák-francia kapcsolatok elmélyítésén dolgozott, konzervatív magatartása miatt a francia liberális ellenzék részéről sok támadás érte. Az 1840-es években jelentős mértékben hozzájárult a júliusi monarchia és Ausztria együttműködésének kialakításához. Hosszú diplomáciai pályafutása alatt mindvégig az osztrák konzervatív iskola képviselője maradt. Tevékenységéről Metternich több alkalommal elismeréssel nyilatkozott. 1848-tól haláláig visszavonultságban élt. Fia: Apponyi Rudolf (1812-1876). (DIÓSZEGI, 1960.) - Apponyi Antal apjának, Apponyi Antal Györgynek (1751-1817) 1817. évi halála után hívták meg Bartossághot itt is a családi osztályegyezség (a birtok családtagok közötti elosztása) intézésére, majd bízták meg plenipotentiáriusi hatáskörrel kormányzónak. Az elhunyt gróf egyike volt kora legműveltebb főurainak, kedvelte a tudományokat és a művészeteket. II. József kitüntette, de a királybiztosi hivatalt nem vállalta el. Mint a Theresianum növendéke különösen egyházpolitikai tekintetben igen szabadelvű, nyomtatásban is megjelent téziseket védett (1772). Ő alapította a híres családi könyvtárat.

39 Angyalffy Mátyás: Grundsätze der Schaafkultur. Oedenburg, 1817. (Ismertetés róla: Tudományos Gyűjtemény, 1823. III. füzet)