Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
Rendszabás, instrukció
j utalmazni. -Haszontalan tsetsebetse570 ne legyen, annál kevessebben hiúságra, kérkedésre ne vezessen: mert akkor még kivált az aszonyoknál ártalmas és az urának káros lehet, példának okáért, ha a tisztartóné aszonyomnak egy szép modés kalapot ajándékozok, elkerülhetettlen következése lesz, hogy az ura ahoz illendő új ruhát várasson. Bezeg megköszöni az magában az ajándékomat! - Hát ha jáger inasomnak egy pár szép arany fülfüggőt adnék? Bár inkább egy pár bagaria tsizma volna! - Praktikánsomnak pedig valami különös érdemért, ha 26 forintos ezüst órát ajándékozok, többet adok neki és jobban is használhatja magam szolgálatára is, mint egy 50 forintos pipát. - Ha erdő mesteremnek egy alkalmatos dupla puskát 100 forinton veszek, bizonyossan czélerányossabban és oltsóbban érem el, amit akarok, mintha egy 500 forintos hintóval kedveskednék. -Ami pedig a kárpótlást vagy szerentsétlenek vigasztalását illeti, Isten mentsen engem, hogy a könyörületességnek és az emberi nemnek legszebb tulajdonságának az irgalmatosságnak határt vagy korlátot szabni kívánjak - de ha megtehetem és az ember azt megérdemli, első törvényem legyen, hogy azt, mit tenni akarok, hamar megtegyem, mert „bis dat, qui cito daf’.571 Második, amenyire tsak lehet, az irgalmas ajándék a szenvedett kár féle legyen, ha elég jobbágyom háza? - épületfa; ha Lova veszet? - más, jó ló - ha a jég öszve verrte gabonáját? - gabona lesz a legérdemessebb és legszükségessebb segedelem. Nem is szükséges, sőtt inkább több tekintetekbül ártalmas is, ha a kárpótlás a kárt felülhaladja. - Ha példának okáért híf és érdemes tisztemnek tehene veszet, nem fog ártani, ha szebbet és jó fejőst addhatok, de már ártalmas és fölösleg volna, ha kettőt adnék. - Szenvedő betegeknek, ha megengedtetett is az orrvos által és szükséges eledelt addatok, elég kár és ártalmas pedig volna, ha vendégségessen tractáltattnám ötét, drága, külföldi bort adnék, mert neki nem használna, nekem haszontalan költségem volna, amelyel másképpen még több jót tehetnék. - Kitetzik ezekbül, hogy még az ajándékozáshoz is ész és értelem kel, és hogy a pénzbéli érték nem veleje a jó téteménynek. - Híres és nevezetes azon két nagy rangú dámák története, akik télen a városba, bálba utazván egy szegény aszont vékony ruhába félig maid megfagyva előtaláltak, megái az első kotsin a dáma könyörületességbül elragadtattván, leszakasztja kalapjáról a drága selem nyakra valóját és odadobja a szegénynek. - A másik dáma is megái és odaadja néki a lábait takaró pokrótzát. - Bezeg magasztalták a bálba az 570 csecsebecse 571 „Bis dat, qui cito dat. ” - „Kétszer ád, ki gyorsan ád.” Közmondás. 138
