Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A gazdaságbéli kormány elkezdésérül
kapp, mely által gazdaság alkotmányát hamar rendbe szedheti, azáltal pedig a haszonvételét sietteti, productumait mai leesett áron nem kéntelen elpazarlani, hanem az igaz kellendő ideit megvárván a tartozó kamaton föllül még nevezetes nyeressége marad. Boldog ugyan az, aki kormánya beléptekor készpénzt talál a kassába, legyen az a birtokos maga vagy annak helytartója, de nem is boldogtalan az, ki ezt nem találja, ellenben még maga és atyai adósságok gondot okoznak, pedig még most is kéntelen pénzt hitelbe felvenni. Ne búsuljon, tsak vagyonja értékjét feliül ne haladja az adóssági teher - ne féljen, ha rendes elintézés véget esztendeig is tiszta jövedelem nélkül szükölkedig. De valóságai és nem tréfálva vegye fel dolgát, számot vessen magával és magáéval, hogy bizonyos mennél előbb való időbe folyó rendbe jöjön, amely időpontba a költség fel ne érje a jövedelmét, úgyhogy az adóság viszafizetésérül, azután a gazdaság kiteijedésérül, mellékes segéd spekulatziórul és azután az oltalom szerezményrül lehessen a szó. Ne vegye rósz néven kedves Olvasóm, hogy itt megint azt újra előhozom, melyet már más helyen és talán töbször is mondottam, de veleje az egész írásomnak abban ál, hogy szüntelen a gazdaságkormányozók szemeik élőt szeretném forogtattni a Léte, a Forgó és a használó Kapitális eszmélkedésit, s annak tsak rendes egymás után követköző alkottatását olly elevenen lelkekbe önteni, hogy minden lépésnél, minden forint kiadásánál, minden fának ültetésénél magoknak eszekbe jönne a kérdés? Mely rendbéli capitálishoz munkálkodók e most? Itt e már az utóbbinak a helye? Meg vagyon e már az előre való? És ha telyes meggyőzedésel magok észrevételök azt felel „igenis helyén vagyunk” legyen bátorságai, eléri tzélját, gazdálkodás által a gazdagságot. De ha ellenben tétovázva mentséget keress a kívánság, vagy hiúság és kérkedés és azt felel „iszen nem árt, nem sokba kerül, maid máskor helyre hozzuk másai” etc. - ne higyen magának, győzze meg kívánságát, mert tsekélységnél kezdvén örvénybe esik, mely minden iparkodását, talán jószága részit is elnyelheti. Igen helyesnek gondolom mostani pontban említeni, hogy amit én oltalom szerezménynek (Reserve fond) neveztem, és maga rendjébe a használó kapitálisbul,448 azaz az elköltésre maradandó jövedelembül szülne, már szükséges a kormányhoz való első fogásánál és hatsak lehet, a gazdaság kiterjedéséhez mérsékelve legyen, úgy hogy egy bizonyos summa pénz mindég készen tartattasson a kassába, amely minden szempillantásba szükségek pótlására vagy netalán 448 kapitális - tőke 111
