Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése

16. ábra: A tarkói profil formái csont fölé. A falcsont többnyire mélyen benyúlik a perem alá (19/1. kép) 1-4 cm mélyen. A homlokcsonti perem és a falcsont határán különféle átmenetek képződnek, de a kettő között általában jól kivehető, erős válaszvonal található (16. ábra). A legtöbb koponya a kevésbé homorúhoz tartozik. A nyakszirti rész mélysége nem függ nemtől vagy életkortól. Néhány koponyánál a homlokcsonti perem vonalában folytatódik a falcsont, mélyedés nem vagy alig alakul ki (19/2. kép). Két koponyánál a homlokcsonti perem nem függőleges, hanem befelé ívelt, ettől rendkívül keskeny. A nyakszirtcsont az öreglyuk felé fokozatosan emelkedik. A nyakszirti bütyök (condylus occipitalis) rendszerint a fejtető vonalától kissé oralis irányba esik. A falcsont mélysége nem köthető nemhez vagy életkorhoz. Alakulására a szarvcsapok súlya sincs hatással. C. Grigson szerint fiatal állatok tarkói része erősen domború, ez az életkorral megváltozik. Véleményem szerint, amikor egy állat elérte a kifejlett kort, akkorra kialakul a nyakszirti homorulat mélysége, mely utána lényegében már nem változik. A homorú tarkói profil általánosan jellemző a magyar szürkére, függetlenül attól, hogy a koponya a 20. század elejéről vagy közepéről származik. A járomcsont (Os zygomaticum) A járomcsontok a szemgödör és a járomív alkotásához járulnak hozzá, az arc szélességét, harántprofilját adják (lásd részletesebben a szemüregnél). A halántékárok viszonylag karcsú, mély, és félhold alakú. A homlokcsonti léc (crista frontalis externa) ívelten előre lefelé fut. A járomív hullámos, legkiemelkedőbb pontja (térde) nem emelkedik ki erősen. A homlokcsonti léc és a járomív térde közötti belmagasság átlaga 43,1 mm, a szélső értékei 28,6 és 57,7 mm. Bikáknál az átlag 40,8 mm, a szélső értékei 38,3 és 44,0 mm, az ökröknél az átlag 46,3 mm, a szélső értékei 35,6 és 57,7 mm, a teheneknél az átlag 43,3 mm, a szélső értékei 28,6 és 50,2 mm. Nemek szerint eltérés található, legszélesebb az ökrök, legkeskenyebb a bikák halántékárka. Hosszú szarvú szarvasmarhákon végzett vizsgálatok megállapították, hogy a halántékárok belmagassága 35,0-50,0 mm között mozog, hátrafelé tágul, és szé-