Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése

Az ökrök és a tehenek esetében a szarvállás változatos, a szarvcsapok nemcsak különböző irányba kanyarodnak, hanem a saját hossztengelyük körül is csavarodnak (8-9. kép). A hosszú nagy szarvcsapok hátulsó fala alsó harmadában keskeny - egy vagy több - hosszirányú árok található, amelybe a szarutülök hátulsó oldalán végighúzódó szaruléc illeszkedik. Ez akadályozza meg, hogy a csontos szarvcsapon a szarutülök elforduljon. A szarvcsapokat borító szaru általában fehéres sárgás, ritkábban zöld, illetve zöldes fehér színű. A szarvcsúcsok különböző hosszúságban - általában egynegyed részben - fekete színűek, de előfordul, hogy a szarv feléig is lenyúlhat a fekete elszíneződés. A tülök töve barna. A szarvcsapok alsó elkeskenyedő része a nyak (collum processus cornualis) általában közepesen hosszú, ritkán hosszú, illetve néhány esetben nincs is (6/1. kép). Alakja idősebb bikák és néhány nagy szarvú ökör kivételével kör alakú. Idős bikákon a szarvcsap koronája (corona prosessus cornus) igen jól fejlett, és a szarvcsap nyaka körül a vastag csontfelrakódás gyűrűszerű hengeres részt képez (6/1. kép). Teheneknél általában a korona kevéssé fejlett, idősebb korban csak peremet képez, és gyűrűvé nem fejlődik ki. Ökröknél korona általában nincs, ritkán a fejéi fölött vastagodik csak meg kissé. 7. kép: Fiatal bika ék alakú koponyája