Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)
IV. A magyar szürke marha fejének „tenyésztői" jellemzése
6. 1965. Magyar Szabványügyi Hivatal (MSZ-6802-53): A szarvasmarha általános küllemi bírálata (Bp., 1965. 17-31.) „A fej: A fej az állati szervezet legkifejezőbb része. A fej alakulásából, minőségéből [...] következtetni lehet: az állat fajtacsoportjára, korára, szervezetének minőségére, fejlődőképességére, főhasznosítási irányára (tej, hús, erő), arra, hogy milyen felnevelésben részesült, továbbá vérmérsékletére és nemére (hím, nőstény vagy ivartalanított).[...] A fej elbírálásánál mindenekelőtt annak nagysága tűnik szembe. A fej nagyságát a marmagassághoz viszonyítva fejezzük ki. Nagynak mondjuk a fejet, ha a marmagassághoz viszonyítottan hosszú, homloki részén inkább keskeny, s az arcorri részén sem keskenyedik el; kicsinek mondjuk a fejet, ha a marmagassághoz viszonyítva rövid, a homloktájon széles és az orri részén jól észrevehetően elkeskenyedik. [...] A fejéi vonala a magyar szürke (magyar alföldi) fajtánál egyenes. [...] A magyar szürke (magyar alföldi) marhánál kedvelt szarvalakulások: a csákó, a gallyas, pödrött, táblás, nyársas szarv, mert alacsony szarvtűzéssel és így széles fejjel jár együtt, ami az erős tarkónak, izmos nyaknak a kifejezője. Ezeket a nagy tetszetős szarvakat „címeres" szarvaknak is hívják. Nem kedveltek: a villás, lantos, kecske, tülkös, kajla és bivalyszarvalakok, mivel ezek a keskeny fejélnek, gyengébb tarkónak, kevésbbé izmos nyaknak a velejárói; ezenkívül, mint magasan illesztett szarvak, a homlokot felül elkeskenyítik, a fejet nyúltabbá teszik." 7 1999. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet: A Magyar Szürke szarvasmarha tenyésztési programja 30 . A fajta legutolsó hivatalos jellemzése 1999-ben jelent meg. Ez a program a Meissner Károly-féle (1929) standardleírásra épül némi pontosítással. „A szarv színe A szarvközép színe többnyire fehér, a hegye - változóan lehúzódva - fekete (mélyen körmölt, magasan meszelt). A szarvtő piszkosfehér. A borjak és növendékek szarva sötétszürke. Kettő és hároméves kor körül kezd tisztulni és három és fél, négyéves korra alakul ki a szarv végleges színe. Ha a szarv zöld, a primitív jellegre utal, a sárga szarv fajtajelleghiba. A szarv alakja Bírálati szempont a hossza, vastagsága, alakja, felülete, keresztmetszete. Kívánatos az arányosan hosszú szarv, hosszának mindig meg kell haladnia a fej hosszát. A túl vastag szarvat nehéznek, a túl vékonyat könnyűnek mondjuk. Kívánatos a szarvtő megfelelő szélessége, mert ez határozza meg a szarvalakulást. A szarvnak először oldalra, utána felfelé kell irányulnia. A különböző szarvalakulások változatosságát meg kell őrizni. A szarv keresztmetszete mindig kör. Az ellaposodó keresztmetszet idegen vérre utal. 30 OMMI, 1999.
