Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)
IV. A magyar szürke marha fejének „tenyésztői" jellemzése
1. kép: Szarvalakulások (Tormay, 1877, 36.) felül az alig észrevehető vakszembe és elől a szemboltokba mennek át. A szemboltok szintén jól körvonalozottak és [...] megemlíthetjük még azt, miszerint hazai marhánknál íveltek, mi által öblös szeműr létesül és a mozgékony szemhéjmely az ezen fajta marha szemében rejlő tűz egyik létesítője, e miatt nyittathatik ki oly annyira. A lapos széles szembolt és a vaskos álmos szemhéjak a magyar szarvasmarháknál lényeges hibáknak tekinthetők.[...] A magyar fajta marha szeme szép, nagy, fényes és tiszta; a bikáé nyugodt és komor, a tehéné azonban tüzesebb és különösen gulyabeli marhánál nem oly csendes, barátságos, mint ezt tejelőmarhánál kívánatosnak nyilatkoztattuk.[...] A fej-élről már elébb beszéltünk; lássuk most az alatta elterülő homlokot, mely innét egész a két szem köze alá leterjed. Hazai marhánknál a homlok széles és lapos, csakis a szemboltok táján gömbölyödik el, a bőr feszesen borítja és tehénnél apró fedszőrrel, a bikánál pedig, mint említettük, sűrű göndörödő szőrpamacsokkal, szőrcsigákkal van benőve. A keskeny vagy nagyon horpadt homlok hazai fehér marhánknál hibásnak mondható [...].Hazai fajta marhánknál az orr (az arcélt tekintve), kissé ívelt, a homloknál szélesen kezdődve közepe táján elkeskenyedik és alól újból megszélesedvén, megy át a nyíltan szájadzó czimpákba. A nagyon kidomborodó orrt hazai fajtánkba való tehénnél hibának tartjuk, bikánál és ökörnél is gyakoribb [...]. Az orrcza hazai marhánknál szikár, a bőr rajta elég feszes és a szőr, mely közvetlenül a szem alatt sötétebb színű, ép szemű marhánál sűrűen borítja azt. [...] A magyar fajta marhánál a pofa az orrcza felé (teheneknél értjük) finoman körvonalazott, alól a bőr már bővebb és kis ránczokat alkotva borítja; bikáknál azonban mindig vaskosabb. A pofák fölött kezdődnek az állkapczák, melyek ívezetten a nyak mellett egész a fültövekig terjednek. Ezen fejrészeknek hazai marhánknál csakis elmosódott körrajzait láthatjuk [...]. Hazai marháinknál, értjük a jól alkotottakat, a fényszáj széles, lapos s csakis a közepe táján van rajta alig észrevehető mélyedés; szürkés-fekete színű, teljesen kopasz, nyáktól nedves és fényes. A keskeny fényszáj, a többnyire kelleténél keskenyebb fej sajátja, az ilyen pedig, az erőkifejtés és hústermelésre irányult kívánalmainknak meg nem felelő csontalkatú állatoknál
