Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

III. A magyar szürke marha neve, eredete és rövid története - 2. Eredete - 3. Története

A marhakereskedelem kezdete a 14. század derekára tehető. Az 1360-as évekből maradtak ránk az első feljegyzések a délnémet városokba, főleg Nürnbergbe irányuló magyar marhakivitelről. Zsigmond király a 15. század elején támogatta a kereskedelmet, ami a marhatartás növekedéséhez vezetett. Ugyancsak támogatták a magyar marha vásárlását az osztrák és német városok is, sőt igyekeztek bekapcsolódni a távolsági kereskedelembe. A 15. század második felére már a feudális urak és a mezővárosok parasztjai is igyekeztek kivenni részüket a marhakereskedelemből. Hunyadi Mátyás jelentős jövedelemhez jutott a vágómarha értékesítéséből. Rendeletbe adta, hogy addig nem adható el más ökre, amíg a király ökreit el nem adták. A magyar külkereskedelemben a 15.-től a 18. századig a marhakivitel fontos tényező volt, tetőpontját a 17. században érte el, amikor 100 000-nél több marhát hajtottak a külföldi piacokra. A kivitelnek három fő iránya volt. 1. Nyugati irányú kivitel 1.1. Ausztria-Steierország útirány: Bécsen keresztül Passau, Regensburg, Augsburg, Nürnberg, München és Strassburg városokba. Az Alföld legnagyobb marhavásárainak egyikét Debrecenben tartották. A debreceni kereskedelem fő iránya nyugati volt, a marhahajtó út Szolnokon haladt keresztül. Különféle átkelőhelyeken vitték át az állatokat, ahol vámot kellett fizetni a marhák után. Ilyen vámhely volt pl. Pozsony, Vác, Tokaj, Érsekújvár, Dunaföldvár. Néhány adat: A pozsonyi vámkönyv szerint 1401-1450 között 155 210 marhát hajtottak át a vámon. 1526 előtt csak Nürnbergbe évente 70 000 vágómarhát szállítottak. A váci réven 1563-ban 30 248 marhát hajtanak Bécs felé. Az ezren felüli jószágot vámoltató városok száma nyolc: Heves, Túr, Cegléd, Kecskemét, Szeged, Debrecen, Jászberény és Makó. A vámnapló sok kereskedő nevét is megőrizte. 1587/88-ban az érsekújvári hídvámon 84 282 ökröt hajtanak át. A vámon átjutva bel- és külföldi kereskedők felvásárolták a jószágokat, így csak kevés debreceni tőzsér jutott el Morva- és Steierországba. Az így beiktatódott kereskedők megemelték az árakat, és a hasznot is azok fölözték le. II. Mátyás rendelettel próbálta ezt megakadályozni, és engedélyt adott alföldi kereskedőknek a Vágón túli kereskedésre. A jószágkivitel fellendítette az útvonalak csomópontjait is pl. Szeged, Pest, Vác, Székesfehérvár, Győr, és a határvárosok például Sopron, Légrád, Pozsony, Nagyszombat forgalmát is. 1549 és 1551 között 3 év alatt 200 000 ökröt hajtottak Bécsbe. 1.2. Morva -Sziléziai útirány: Morvaország felé Auspitz (Pusztapécs) vásárai közvetítették a magyar marhát. A boroszlói határon legelőször 1372-ben tettek említést a magyar ökrökről. 1450 és 1536 között Morvaországba még a bécsi kereskedésnél is nagyobb mennyiségben hajtottak marhát, több mint 30 000 darabot évente. 2. Italia-Velence útirány Az itáliai export még az Anjou-korban indult meg. Három útvonalon történt a szállítás. 2.1. Eleinte az útvonal Alsó-Ausztrián át vezetett, de mivel 1583-ban 12-szeresére emelte a császári udvar a görzi vámot, a nagykereskedők másik útvonalat kerestek. Horváth - Radisics, 2008, 92-115. Radisics, 2008, 179-187.