Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)
VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 4. A magyar szürke marha koponya- és állkapocsméreteinek összehasonlítása a négy fő szarvasmarha típussal
Szélességi méretek esetén Wilckens a homlokcsont szélességéhez viszonyította a koponyaméreteket. A szarvcsaptövek távolsága [co-co (48.)] legjobban a rövid szarvú arányaihoz hasonlít, mind az őstulok, mind a primigenius típustól magasabb arányt mutat. A szürkemarha-koponyákon a szemüreg és a szarvcsapok tövének távolsága közelebb áll egymáshoz. A homlokcsont karcsúsága bikák esetében az őstulokéval azonos, a primigenius típushoz és a széles homlokúhoz kissé közelít. Teheneknél a primigenius és a széles homlokú típushoz hasonlít a legjobban, az őstuloktól kissé jobban eltér. A nyakszirti régió mindegyik méreténél a primigenius és az őstulok arányaihoz hasonló értékeket kapunk a szürkemarhakoponyáknál is. A fejéi szélessége a szürke marhánál jóval nagyobb, mint a többi típusnál. A nyakszirti régió adatait nem lehet Wilckens adataival összehasonlítani, feltehetően elírás történhetett, mivel az általam számolt értékek lényegesen eltérnek az övétől. Ezért a saját számolásaimat vettem figyelembe, de a táblázatban Wilckens adatait jeleztem. A nyakszirti régió legkisebb szélessége [Osp-Osp (25.)] és a koponya basalis hosszának [P-A (3)] aránya nagyban hasonlít az őstulok és a magyar szürke marha esetében, jelentősen eltér mind a primigenius, mind a másik 3 típus arányaitól. Összességében elmondható, hogy a magyar szürke marha koponyaarányai egyértelműen a primigenius típusra hasonlítanak a legjobban. A másik három típus ettől lényegesen eltér. Néhány jellemzőnél a szürke marha a széles homlokú szarvasmarhatípus méreteivel mutat hasonlóságot. Az őstulokkal több méret esetén is nagyobb a hasonlóság, mint a primigenius típussal, de ennek véleményem szerint nincs nagyobb jelentősége, mivel mindössze egyetlen koponya adatait használtam fel. Több koponya összesített adataival való összehasonlítás megerősítheti, illetve csökentheti is a jelen vizsgálatban tapasztalt hasonlóság mértékét. Ez azonban egy újabb tanulmány témája lehet. B. A SZARVASMARHA-ÁLLKAPCSOK WILCKENSFÉLE JELLEMZÉSE Wilckens a szarvasmarhafajták (rasszok) állkapcsait három méretének arányával 250 jellemezte. Ezek a méretek az állkapcsi szöglet hossza (3.) 251 , az állkapocs rövid hossza (L), és az állkapocs metszőfogi részének és a diastemának (foghíjas rész) az együttes hossza (1-5.). Az állkapcsi szöglet hosszát 100%-nak véve az alábbi méretarányátlagokat kapjuk. A Wilckens által közölt primigenius típus értékei/arányai a szürkemarhaállkapcsok adataitól (15. táblázat) lényegesen eltérnek. A négy fő szarvasmarhatípus közül a magyar szürke marha állkapcsa sokkal közelebb áll a rövid fejű (brachycephalus) fajták méretarányaihoz. A magyar szürke marhák állkapcsának alakja nem hasonlít a Wilckens leírásában 252 szereplő primigenius típusú állkapocsra. A magyar szürke marha állkapcsa sokkal hosszabb, mint a Wilckens által közölt primigenius típusé. Sokkal nagyobb egyezőséget mutat az ottani frontosus típussal. A szürke marha állkapcsának felépítése eltér a primigenius és a többi típustól is (26. kép). Az állkapcsok zápfogi részének és a diastemának hossza kisebb mértékben tér el Wilckens adataitól (15. táblázat). A magyar szürke marha állkapcsának 251 Wilckens, 1885b, 173, 176-177. 252 Zárójelben jelölöm a von den Driesch-féle (1976) méret számát. 253 Wilckens, 1885b, Taf. XI.
