Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 4. A magyar szürke marha koponya- és állkapocsméreteinek összehasonlítása a négy fő szarvasmarha típussal

VII.4. A MAGYAR SZÜRKE MARHA KOPONYA- ÉS ÁLLKAPOCSMÉRETEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A NÉGY FŐ SZARVASMARHATÍPUSSAL A magyar szürke marha a primigenius típusú szarvasmarhák közé tartozik. A különböző primigenius típusú koponyaleírások és a magyar szürke marha koponyájának összehasonlításából megállapítható, hogy a magyar szürke marha milyen mértékben hasonlít, illetve tér el a primigenius típusú koponyáktól. Wilckens leírása alapján a primigenius típusú koponyákra általánosan jellemző, hogy hosszméretei meghaladják szélességméreteit.

249 Az arckoponya a szemüregektől a pofa felé erősen összetart. A szarvak hosszúak, oldalt előre felfelé állók. A szarvcsapok a homlokcsont hátsó felső végén ülnek. A szarvcsapnyak általában rövid. A szarvcsapok átmérője magasabb, mint széles. A szarvcsapon hosszanti irányú barázdák találhatók. A hátsó fejéi a homlokcsont leghátsó vonalába esik, többnyire egyenes. A homlokcsont teljesen lapos, a szemgödrök fölötti részen a homlokcsonti varrat mentén kissé mélyebb. A szemgödör fölötti barázdák szélesek, mélyek, hosszúak, vonaluk összetartó. A homlokcsont fejéle egyenes, közepén, a homlokcsonti varratok végénél kissé homorú, ritkán enyhén domború. A homlokcsont és a nyakszirti régió homlokcsonti része majdnem derékszöget zár be. A homlokcsont karcsúsága [(fs-fs.(32.)] kissé szélesebb a belső szemzugnál (Ent-Ent). A homlokcsonti léc élt képez, általában a járomívvel párhuzamosan fut. Az orrcsontok orálisan elkeskenyedők, hosszban íveltek, szélességben görbültek. A könnycsont hátsó varrata tompaszögű. A homlok-, könny- és orrcsonti lyuk (fissura nasolacrimalis) általában hiányzik. Ritkán egy kicsi, háromszög alakú lyuk megfigyelhető. Az állközötti csont orrcsonti nyúlványa közepesen hosszú, eléri az orrcsontot, 2 cm szélesen illeszkednek egymáshoz. A koponya nyakszirti felszíne szögletes hatású. A nyakszirti régió legnagyobb hossza és a legkisebb hossza közötti arány kb. 3.: 2. A nyakszirti régió legnagyobb szélessége azonos a homlokcsont szélességével. A járomív térde lapos, a homlokárok magassága a járomív térde és a homlokcsonti léc belső széle között 3,5-3,75 cm. A szemgödrök előrefelé néznek. A zápfogak koronája magas. A szájpadlás lapos. Az állkapocs ága kissé hátrafelé irányul. A hollócsőr nyúlvány egyenes, majdnem függőleges állású. A fogsor hossza rövid, a foghíjas szél hosszú. A koponya összességében nagyon hasonlít az őstulok koponyájára, a köztük lévő rokonság egyértelmű. Hasonló leírást ad a primigenius rasszról C. Keller is.

250 Kiegészíti annyival, hogy a szarvcsapok keresztmetszete kör alakú. A tülök világos, végén sötét. A fenti jellemzés szinte mindenben megegyezik a magyar szürke marha koponyájának jellemzésével. A másik három koponyatípustól a magyar szürke marha jelentősen eltér, ezért ezeknél csak a legfontosabb jellemzőket emelem ki, különös tekintettel a különbségekre. Néhány koponya egy-egy jellemzője a fenti jellemzőktől eltér. Különbséget az orrcsont boltozatosságában lehet megfigyelni. A szürke marha orrcsontja hosszanti irányban lejt vagy egyenes, de nem görbült. A fenti általános jellemzők mind a bikákra, mind az ökrökre, mind a tehenekre egyformán jellemzők, csak a méretek nagyságában és a nem mérhető jellemzők kifejezettségében vannak különbségek. A rövid szarvú (brachyceros), rövid fejű (brachycephalus) és széles homlokú (frontosus) fajtákkal több jellemzőben *» Wilckens, 1885a, 39-43. 2f

'" Keller, 1905, 117.