Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 3. Különböző időszakok szürkemarha-koponyáinak összehasonlító jellemzése

20. század, az 1980-as évek A Hortobágyon 1984-ben egy „tuberkulin-pozitív" szürke marha gulyát 13 bikával és 185 tehénnel „kiselejteztek". Ökör nem volt a gulyában. Reményi K. András a teljes gulya, 189 szürke marha egyed legfontosabb biometriai paramétereit lemérte.

248 A koponyákon 20 különböző méretet vizsgált meg (ezek von den Driesch-féle sorszámai: 1., 3., 8., 10., 17a., 20., 31., 32., 34., 37., 38., 39., 4L, 42., 42a., 44., 47., 47a.). Ezeken kívül lemérte még a tülök báziskörméretét is, amit én nem mértem. A bikák fogsorszélességének (20.) méretét valószínűleg máshol mérte, ezért ez a két méret nem hasonlítható össze. A legfiatalabb 1980-as évekbeli vizsgált szürkemarha-állomány Reményi K. András által lemért kraniometriai adatainak elemzéséből a következők állapíthatók meg: Bikák esetében - 3 kivételével (37., 42a. és 47a.) - a méretátlagok meghaladják az 1960-70-es évek bikakoponyáinak átlagait (13. táblázat). A két szarvméret esetében Reményi és a saját méretek majdnem teljesen egyformák, Reményinél az állközötti csont szélessége (37.) pedig kissé kisebb, mint az 1960-70-es évek koponyáinál. Az átlagok közötti eltérések egyik esetben sem nagy mértékűek. A méretek szórása - 3 kivételével (1., 10., 41.) - a két korszak bikakoponyáin hasonló. A bikakoponyák méretnövekedésének a tendenciája jól nyomon követhető. A koponya frontalis hossza [P-A.(l.)], a homlok és orrcsont hossza [Rh-N.(10.)j, valamint a fejéi szélessége (31.) méretekben tapasztalt eltérés a koponyaforma, és ezzel a fejforma változására enged következtetni. Tehenek esetében is a méretátlagok kettő kivételével (8., 47.) meghaladják az 1960-70-es évek tehénkoponyáinak átlagait. Az átlagok közötti különbség egy méret - nyakszirti régió legkisebb magassága [A/Op-0.(41.)] - kivételével azonban mindig kicsi. Az agykoponya magasságméretén [A/Op-0.(41.)] igen jelentős a különbség. A méretek szórása a két korszak tehénkoponyáin 8 méretnél (1., 3., 10., 20., 31., 32., 47. és 47a.) hasonló. A 80-as évek tehénkoponyáin csak 2 méret (8. és 44.) minimumértéke kisebb, viszont 8 méret (17a., 20., 34., 38., 39., 4L, 42. és 42a.) maximumértéke nagyobb, mint az 1960-70-es évek tehénkoponyáinak hasonló szélső értékei. Ez azt mutatja, hogy az 1960-70-es évek teheneinek koponyái kisebbek, mint az 1980-as évek teheneié. A különbség igen kicsi, de az eltelt idő sem hosszú. Az elmondottak alapján egyételműen megállapítható, hogy a 19. sz. végi 20. század eleji koponyák és a 20. századi szürkemarha-koponyák kraniológiai jellemzői mozaikszerűen megváltoztak. A három különböző időszakból származó szürkemarha-koponyák összehasonlító vizsgálati eredményei igazolják, hogy a koponyaformák változása folyamatos, a koponyaméretek növekedése pedig fokozatos. Ez a változás nem gyors, de észrevehető. Ez az eredmény felvetette a kérdést, hogy kimutatható-e változás az 1960as és az 1970-es évekbeli koponyák között is? Éppen ezért összehasonlítottam az 1960-es és az 1970-es évekből származó koponyákat egymással is. A méretek alapján ez a növekedő tendencia nem mutatható ki. A két évtized méreteinek átlagai hol növekednek, hol egyformák, hol csökkennek. A különbség azonban mind a csökkenésnél, mind a növekedésnél rendkívül kicsi. Bodó - Reményi, 1986, 8. táblázat.