Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)

alapvető szempontjait továbbra sem módosította.

219 A vész terjedésének nyomán azonban a helyi körülményeknek megfelelően szervezték át újra és újra a zárlat csoportokat. Ugyanakkor a minisztérium rendeletben utasította a települések elöljáróit a kötelező szőlőbejárások legkésőbb július 31-ig való megtartására, és a kártevő terjedéséről szóló jelentés elkészítésérc. A kártevő terjedésének lassítása továbbra is a szénkéneggel való gyérítéssel történt. Az előző években már bevált szénkénegakció - az irtószernek a birtokosok részére történő beszerzési, illetve előállítási áron való továbbadása - ezért tovább folytatódott. A zalatnai szénkéneggyár mellett a ménesi, tarcali, budafoki állami szénkénegraktárak állottak az igénylők rendelkezésére. A gyár termelése és az igényelt menynyiség közötti különbséget a minisztérium Németországból származó kiváló minőségű importtal pótolta. Az intézkedések első sikereit az évről évre növekedő, bár a lehetőségekhez képest még mindig igen alacsony szénkéncg-felhasználás mutatta. 1886-ban 115, 1887-ben 598, 1888-ban 611 mázsa szénkéneget használtak fel hazánkban. Mindemellett a minisztérium kénytelen volt rendeletben fellépni az irtószer hamisítói ellen, akik egyre nagyobb számban próbálkoztak államilag bevizsgálatlan „csodaszereik" terjesztésével.

220 Az állami szőlőtelepek amerikaiszőlővessző-termclésc ekkorra már elérte a 2 262 000 db-ot, melyből a legnagyobb mennyiséget a kecskeméti (532 800), a fehértemplomi (447 620), valamint a tarcali (557 000) iskolákban állították elő. Tovább folytak az oltványkészítést népszerűsítő tanfolyamok is, ebben az évben többek között Budafokon, Erdiószegen, Tarcalon, Méncsen, Pozsonyban, Kecskeméten, Székesfehérvárott, Veszprémben, Pécsett, Csurgón, Gödöllőn, Gyöngyösön, Pomázon, Szentendrén, Fehértemplomban, Egerben tartottak előadásokat az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás szakemberei. Az állami erőfeszítések ellenérc a kisbirtokosok nagy részét a teljes kétségbeesés és apátia jellemezte. Raksányi Károly, a Balaton-felvidéki Balatonhcnyc református lelkésze, aki nagy tudású szőlősgazda is volt, a Borászati Lapoknak küldött tudósításában így jellemzi a szűkebb pátriájában kialakult helyzetet. „A filoxéra nálunk még csak 1889ben lett konstatálva, de már meg van minden szőlőben, még a magánosan álló legelrejtettebb helyeken is. Több szőlőt már ki is vágtak, s a földjét felszántották. A védekezésről alig lehet szó, fatális könnyelműséggel nézik szőlőik pusztulását mindnyájan. Kivételesen talán ininden hegyközségben egy-kettő ha szénkénegez és iskoláz amerikai vesszőt, de ez elenyésző csekélység - a nagy többség nem tesz semmit se. A tapolcai filoxéra ellen védekező egyesület, a melynek körébe tartozunk nem képes életet önteni a holt tagokba."

221 A szőlősgazdák hozzáállása - bár a leírt állapot számos szőlőhegyet jellemzett - szerencsére nem mindenütt volt hasonló. A szőlőbirtokosok közül számosan önállóan is szervezkedni kezdtek. A gazdák önkéntes alapon való szövetkezése a kártevő ellen ugyanis külföldön már évtizedes hagyományokkal bírt. Az első ilyen védegylet Franciaországban jött létre még az 1860-as évek közepén. „(...) a leghíresebb szőlőművelők egyike, kinek leggyönyörűbb szőleit a Phylloxera pusztította el, egész védtársulatokat alakított ezen veszedelmes rovar ellen, s valóságos Phylloxera-rendőrséget szervezett, különösen Hérault és Gard departementban. A társaságba csoportosult szőlőművelők választják meg a védbizottságot, mely 219 Az ülésen Matlekovits Sándor államtitkár, Máday Izidor miniszteri osztálytanácsos, Miklós Gyula országos borászati kormánybiztos, Horváth Géza, az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás vezetője, valamint Cserháti Sándor, Földváry Mihály, Gaál Ernő, Mihajlovics János, Molnár István, Szalay Imre, Kerkápoly Károly, Vásárhelyi Béla, Ornódy Lajos szakértők és Ottlik istván, Lónyay Ferenc jegyzők vettek részt. F. I. K. Min. Ált. Iratok K-168-a-5. tétel: 462. csomó (1888.): Az Országos Filoxérabizottság üléseinek jegyzőkönyvei. Nyomtatásban: Jelentés, 1888. 25-26. p. 22lV Lásd az 1888/25077 számú F. I. K. M. Kir. Min. rendeletet. Jelentés, 1888. 8. p 221 Idézi: Csorna, 1985. 736. p.