Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

ellenére lassan haladó szőlőrekonstrukció intézményes kereteinek helyi megteremtésében. Ez az évek óta zajló folyamat - mint látni fogjuk - az 1896-os szőlőfelújítási törvényben teljesedett ki, amely nemcsak az elpusztult szőlők felérjításának adminisztratív-közigazgatási kereteit szabta meg, hanem a szőlőművelés korszerű alapokra való helyezésének szakmai-oktatási feltételeit is megteremtette. (Ennek a folyamatnak a része volt az is, hogy a budapesti vincellériskolát ebben az évben alakították át kertészeti tanintézetté.) A hegyközségi törvény jelentőségét tehát - a szőlőrekonstrukciós törvény megalapozása mellett - a modern ágazati közigazgatási szervezet létrehozása jelentette, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy hatására a századfordulóig a legjelentősebb borvidékcinken 712 hegyközség alakult. Ez az összes szőlőtermelő községnek (5770) ugyan alig több mint tíz százalékát tette ki, de valójában azokat a településeket jelentette, ahol a népesség döntően szőlőművelésből élt, és ahol a filoxéra elleni összefogásnak a legnagyobb volt jelentősége.

273 1894-ben újabb 89 település szőlőjében bukkant fel a filoxéra, így a vészlepett községek száma 2448-ra emelkedett.

274 Az év során Festetics Andor földművelésügyi miniszter újabb négy borászati felügyelőt nevezett ki, így 40 főre bővült a szőlészeti-borászati szakszolgálat, melynek munkatársai közel hétszáz tanfolyamot tartottak szerte az országban, több mint 27 000 résztvevővel. Ezzel egy időben tizenhétről húszra növelték a szőlészeti-borászati kerületek számát. Az átszervezés legnagyobb mértékben az addigi erdélyi kerületet érintette, amelyet újból átszerveztek, s amely ezután a tordai és a dicsőszentmártoni kerületre tagolódott. Az év során - az újonnan felfedezett gócpontok ellenére - a filoxéra megjelenése óta először jelentősen (450 000 hl-rel) megnőtt a termelt bor mennyisége. Ennek fő oka az új homoki és amerikai alanyú ültetvények fokozatos termőre fordulása, valamint a peronoszpóra elleni védekezés sikeressége volt. Az előző évek rossz tapasztalatai miatt ugyanis az év során több mint 50%-kal nőtt a rézgáliccal permetezett ültetvények területe.

273 Az új telepítésekhez összesen 3 192 000 sima és 667 000 gyökeres szőlővesszőt használtak fel. A filoxéra elleni civil szerveződéseket pedig 53 000 forinttal támogatta a minisztérium.

276 A közcélét anyatelepck száma 601-re, területük 665 hektárra emelkedett (ugyanakkor a farkasdi és a fehértemplomi állami telep a bérleti időszak lejárta miatt magánkézbe került), a homoki és az amerikai oltvány ültet vények területe pedig megközelítette a 6000 hektárt. Az 1895. év során tovább növekedett a szőlészeti-borászati szaktanfolyamokon részt evő gazdák száma. Az országos szőlészeti felügyelőség szakemberei közel hatszáz alkalommal, több mint harmincezer szőlőbirtokosnak adták tovább a szőlő védelmének és a rekonstrukció véghezvitelének legújabb eredményeit. Az év során Darányi Ignác földművelésügyi miniszter támogatásával országos mezőgazdasági kiállítást rendeztek Budapesten. E kiállítás kapcsán kell megemlítenünk, hogy a szaktanfolyamok és a vincellériskolák mellett a kertészeti-szőlészeti kiállítások és vásárok voltak a filoxéra elleni védekezés és a modern szőlészeti és borászati ismeretek terjesztésének talán legfontosabb színterei. A mezőgazdasági kiállítások és vásárok - melyeknek hatása korábban egy-egy tájegység kereskedelmi vagy közigazgatási központjaiba koncentrálódott - kialakulása spontán folyamat volt. A XIX. században azonban a különböző kertészeti, borászati egyletek már arra törekedtek, hogy az eredeti vásárjcllcg mellett, ezeket a rendezve 3 Vásárhelyi, 1901.6. p. 4 Jelentés, 1894-1895. 41. p. 5 Jelentés, 1894-1895. 54. p. Jelentés, 1895-1895. 50. p.