Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)
megtartott oltási tanfolyamokat kísérte. Az év során közel kétszáz ilyen tanfolyamot tartottak, s a résztvevők száma megközelítette a tízezret. 265 A homoki ültetvények telepítése is tovább folytatódott. Többek között Budapest, Kecskemét, Szeged, valamint Kiskőrös, Halas, Izsák határában jöttek létre érj telepítések. 266 Ugyanakkor problémák merültek fel a kedvezményes telepítések rendszerével kapcsolatban, ugyanis egyre több jobb módú gazda próbálta meg kihasználni a rendkívül előnyös lehetőségeket spekulációs célzattal. Ezért a minisztérium megszigorította az akciókban való részvétel feltételeit, és javaslatot terjesztett a képviselőház elé a telepítések törvényi szabályozásáról. 267 Az 1892. és az 1893. évben hatalmas károkat okozott a peronoszpóra. Ezekben az években a bortermelés csökkenése jóval nagyobb arányú volt, mint amit a filoxéra okozta területcsökkenés egyébként kiváltott volna. Voltak olyan szőlőhegyek, ahol a termés hektáronként egy (!) hektoliterre csökkent, s az újabb betegség pusztítása ellen a homoktalaj sem nyújtott védelmet. 26 " A peronoszpóra végképp ellehetetlenítette a filoxérával sújtott szőlőbirtokosokat, s az eredményes védekezés módjának - a bordói lével való permetezésnek - az elterjedéséig óriási károkat okozott a magyar szőlőgazdaságban. Az 1891-től 1894-ig tartó vészterhes időszakot ezek alapján méltán tarthatjuk az ezeréves magyar szőlő- és borkultúra mélypontjának. 26 '' A bortörvény és a hegyközségi törvény, a szakszolgálat bővítése A válság mélypontján az agrár-szakigazgatás a kibontakozás törvényi feltételeinek megteremtésével is megpróbálta az ágazat jövőjét biztosítani. Ebben fontos előrelépést jelentett a hosszas előkészítés után az év során életbe lépett 1893. évi XXIII. törvény, amely a korszak egyik legátfogóbb szemléletű borászati szabályozását vezette be. 270 A törvény hazánk első borvidéki besorolását is rögzítette, védelem alá helyezte a történelmi borvidékeket, illetve az itt termelt borokat, és meghatározta az egyes vidékeken telepíthető szőlőfajtákat is. 271 A hivatalos fajtajegyzék az 1883-as minisztériumi ajánláson alapult, ugyanakkor figyelembe vette az eltelt időszak tapasztalatait is. A törvény egyetlen, de súlyos hibája az volt, hogy bár megtiltotta a mesterséges borok forgalomba hozatalát, a törkölybor (csiger, lőre) készítését engedélyezte, s hogy ez az engedékenység milyen súlyos következményekkel járt, azt a későbbiekben - a borhamisítás terjedésének vizsgálatakor - fogjuk látni. A filoxéra pusztítása miatt, valamint a szőlőrckonstrukció és a szervezett növényvédelem megszervezése érdekében mind fontosabbá vált a szőlőhegyek közigazgatásának 2f ' 5 Jelentés, 1893. 70. p. 266 Jelentés, 1893. 108. p. 2 " 7 Jelentés, 1893. 121. p. 268 Jelentés, 1892. 222-225. p., Jelentés, 1893. 110-111. p. 2W A peronoszpóra - akárcsak a filoxéra - Amerikából származott, és Európában először Franciaországban észlelték. Erdélyben 1880-ban, Magyarországon 1884-ben jelent meg, de eleinte nem okozott nagyobb károkat. 1890-re azonban az egész országban elterjedt, és a filoxérával együtt 1891-1892-ben katasztrofális szőlőpusztulást idézett elő. Az ellene való védekezés módja a bordói lével, azaz a meszes vízben feloldott rézgáliccal való permetezés volt. Ezt a módszert Franciaországban fedezték fel, ugyanis a szőlőültetvényeken keresztülfutó vasútvonalak kerítéseit így tartották karban, s rájöttek, hogy ahol a kerítésfestéskor a léből a szőlőtőkékre is jutott, ott a peronoszpóra nem jelent meg. A szőlőtőkékre eleinte ciroksöprű, majd kifejezetten az erre a célra kitalált permetezőkészülékek segítségével juttatták ki az ellenszert. A pcronoszpóráról bővebben lásd Linhart-Mezei, 1890., Sajó, 1890., Harray, 1890., Bende, 1920. 270 A bortörvény 1893., Budapest, 1898. 271 Lásd a 9. mellékletet
