Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)
a pécsi, a tapolcai, a pápai, a pozsonyi, a nagymarosi, a székesfehérvári, a kecskeméti, az egri, a miskolci, a nagykárolyi, a tarcali, az erdiószegi, a ménesi, a szegedi, a fehértemplomi és az erdélyi kerületekből állott. 240 Az átszervezés alapkoncepciója az volt, hogy a vincellériskolák igazgatói saját vármegyéjükben a szakiskolai teendők mellett a vándortanítói teendőket is ellássák, melynek az volt az előnye, hogy helybéliek lévén napi kapcsolatot tudtak tartani a szőlőbirtokosokkal. A szakszolgálat tevékenységi körébe tartozott többek között a filoxéra és más szőlőbetegségek jelenlétének hivatalos megállapítása, az amerikai fajokkal való telepítések elősegítése és regisztrálása, a szénkéneggel való gyérítési munkálatok felügyelete, a homoki szőlőtelepítések figyelemmel kísérése, a filoxéra-tanfolyamok, az oltást bemutató tanfolyamok megszervezése, a peronoszpóra és a szürkerothadás elleni védekezés módjainak ismertetése, valamint szakmai tanácsadás minden, a szőlőtermesztéssel kapcsolatos kérdésben. Bár a modern borászat alapjainak népszerűsítése is mind fontosabbá vált, a szőlészeti-borászati felügyelők számára a legtöbb feladatot továbbra is a filoxéra elleni védekezés adta. 241 A legfontosabb továbbra is az amerikai alanyra történő oltási módok népszerűsítése volt. Ennek előmozdítására a minisztérium pályázatot hirdetett, és a legügyesebb oltványkészítők számára pályadíjakat tűzött ki. Az erőfeszítések sikerét mutatta, hogy 1891-ben 109 szőlőoltási és 39 szénkénegezési tanfolyamot tartottak szerte az országban 1576, illetve 362 résztvevővel, az ország szénkéncg-felhasználása pedig tovább emelkedett, az 1890. évi 2739-ről 3897 mázsára. 242 (Az ígéretes kezdetet azonban nem követte méltó folytatás. 1898-ig csak 284 alkalommal, mindösszesen 6426 résztvevővel tartottak szénkénegezési tanfolyamokat, ami meglepően kevés az eljárás fontosságához képest.) Az egyre terjedő gyérítéscs védekezéshez szükséges irtószermennyiség biztosítására a kormányzat az év során újabb hét bizományi szénkénegraktárat állított fel DunaAlmáson, Pápán, Sopronban, Szekszárdon, Tapolcán, Tatán és Vácott, a vincellériskolákban kiképzett gyérítő-munkavezetők pedig a már bevált rendszer szerint folytatták munkájukat. 243 Az amerikai vesszők felhasználása a franciaországi import szüneteltetése ellenére is tovább növekedett, az év során 2 773 000 db vesszőt adott ki az agrártárca az igénylők számára. 244 Ekkorra már jelentős mennyiséget tehetett ki a magán-szaporítótclepek forgalma is, ezeknek működéséről azonban nem rendelkezünk pontos adatokkal. Gazdaságossági szempontoktól vezérelve a minisztérium két kisebb amerikai szőlőtelcpét - a nagyváradit és az istvántclkit - a város, illetve az OMGE kezelésébe adott át, ugyanakkor Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon és Liszkán újabb telepeket állíttatott fel. Ezek azt a célt szolgálták, hogy fokozatosan minél kisebb mennyiségű szőlővesszőimportra szoruljon az ország. A magánkézben lévő anyatelepek megerősítését szolgálta az év során 1 626 000 db amerikai vessző szétosztása is. Az intézkedések hatására jelentősen (67%-kal) megnövekedett a hazánkban található amerikai fajú szőlőültetvények száma, amely az 1892. év végére meghaladta a hétszázat. (Ekkor hoztak létre községi anyatclepet többek között Móron is.) Az oltványkészítő tanfolyamok egyre nagyobb sikere ellenére ugyanakkor problémaként jelentkezett a magántelcpeken készült amerikai oltványok változó minősége. A 240 Jelentés, 1891. 78-79. p. Lásd a 8. mellékletet 241 MOL FM / H Általános Osztályok / Iratok K-184 67. csomó (1890) 9. tétel: A szőlészeti-borászati vándortanítók jelentései az amerikai szőlőültetvények számáról, valamint a szénkénegezéses védekezés eredményeiről. 242 Jelentés, 1891. 81. p. 243 Jelentés, 1891. 95. p. 244 Jelentés, 1891. 99. p.
