Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)
V. FEJEZET A szőlőültetvények állami támogatással történő rekonstrukciója(1889-1910) A szőlészeti-borászati szakigazgatás átszervezése Az 1889-cs esztendő alapvető változásokat hozott a magyar agrár-közigazgatás, s ezen keresztül a filoxéra elleni védekezés történetében. Ekkor kapott ugyanis végre jelentőségéhez mért önálló miniszteriális képviseletet a magyar mezőgazdaság, s alakult meg a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium. Az új minisztérium Szapáry Gyula vezetésével kezdte meg működését 1889. június 16-án, a mai Gresham-palota helyén állott Nákó-házban. Feladat- és hatásköre elsődlegesen azokra a területekre terjedt ki, amelyek a megszűnt Magyar Királyi Földmívelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban a mezőgazdasághoz tartoztak. így kerültek az új minisztériumhoz a földművelési, lótenyésztési, állattenyésztési, állatkiállítási, állat-egészségügyi, erdészeti, mezőgazdasági szakoktatási és statisztikai ügyek. Ezenkívül a volt Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumtól, valamint a Pénzügyminisztériumtól az új intézményhez kerültek át a vízrendezéssel, illetve az állami erdőgazdaságok és ültetvények ügyeivel kapcsolatos problémák. Az így kialakult feladatkörök ellátására hat főosztályt (erdészeti, lótenyésztési, mezőrendőri, állat-egészségügyi, szőlészeti-borászati és kincstári-birtokügyi) hoztak létre, amelyeken kívül még három önálló vízügyi műszaki osztály működött. A legfelső agrárigazgatási szintet az elnöki osztály jelentette, élén a miniszterrel és a helyettes államtitkárral. A minisztériumnak összesen 148 munkatársa (71 fogalmazó, 14 szaktisztviselő, 44 számvevőségi tisztviselő és 19 segédhivatali alkalmazott) volt, ezenkívül a mezőgazdasági szakigazgatásból négy fatenyésztési és gyümölcsészeti felügyelő, húsz erdőfelügyelő és ugyanennyi alcrdőfclügyclő, négy filoxéra felügyelő, hat méhészeti felügyelő, valamint a gazdasági tudósítók és a vízügyi műszaki szakemberek tartoztak állományához. Az új helyzet azonban több problémát is felvetett. A gazdaközönségnek - amely nagy reményekkel fogadta az önállósult agrártárcát - hamarosan rá kellett jönnie, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos problémák megoldásához még hosszéi idő szükséges. Az újjászervezett és immár kis tárcának számító minisztérium az első időszakban ugyanis nem tudott olyan súllyal szerepelni a politikában, mint a korábbi hármas minisztérium, s a vitás kérdésekben a földművelésügyi miniszter rendre a rövidebbet húzta a kereskedelmi, illetve a pénzügyminiszterrel szemben. Nehéz időszak állt tehát az újjászervezett agrár-szakigazgatás előtt, melynek egyik legégetőbb feladata a szőlő- és borgazdaság modcrnizálásásának előmozdítása mellett továbbra is a filoxéra elleni védekezés és a kipusztult ültetvények rekonstrukciójának megszervezése volt. 22 "' Az új minisztériumnak - melyet 1890 márciusától Bethlen András irányított - tehát megalakulása pillanatától kezdve foglalkoznia kellett a filoxérával, ezért az első intézkedései közé tartozott a borászati és filoxéraügyi osztály megszervezése, amely most már í25 Takács, 1989. 10-11. p.
