Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

a klosterneuburgi tapasztalatok nyomán a következőképpen vélekedett: „A phylloxera irtása a kárpótlás tekintetében annál több nehézségre fog találni, minél apróbb területű a szőlőbirtok és minél nagyobb gonddal miueltetik az birtokosa által, mert ennek a szőlő nemcsak olyan tárgy mit pénzzel kárpótolni lehet, hanem oly kedves, talán mégfiatalkori emlék, mely szívéhez van nőve, s mi semmivel sem kárpótolható" 78 Az értekezleten ugyanis a pancsovai gazdák képviselői egyértelműen az irtás folytatása ellen léptek fel. A filoxéra pancsovai jelenlétét elismerték, de az ültetvények jó termésére hivatkozva kétségbe vonták a kártevő veszélyességét. Filoxéralcpett öreg szőlőket példaként felhozva vitatták, hogy a kártevő Klosterncuburgból került volna Pancsovára. Azt az ekkor igen elterjedt nézetet hangoztatták, hogy a kártevő már régóta jelen volt ültetvényeikben, csak eddig nem okozott nagyobb kárt. Az irtás végrehajtásában elkövetett hibák véleményük szerint nemhogy akadályozták volna a rovar terjedését, hanem egyenesen elősegítették azt. A szőlőbirtokosok képviselőinek panaszai nyomán a bizottság megállapította, hogy az irtás során a kiásott tőkéket valójában csak részben égették cl, nagy részüket a napszámosok hazavitték tüzelőnek, s ezzel széthurcolták a rovart a környéken. A földet nem ásták fel kellőképpen, ezért sok gyökér bennmaradt, de a rovart az ásással a felszínre hozták, és az így még jobban tudott terjeszkedni. Az alaposság hiánya volt az oka annak, hogy amikor Grubiczky Gyula személyes felügyelete megszűnt, ugyanazokat a hibákat követték el Pancsován, mint az osztrákok Klosterncuburgban. A pancsovai gazdák képviselői ezért olyan rendszabályok életbe léptetését kérték a bizottságtól, amelyek a szőlők irtása nélkül akadályozzák meg a filoxéra további terjedését. Elsősorban a szigoréi zárlat fenntartásátjavasolták. Abban bíztak, ha békén hagyják, a szőlő maga is legyőzi a kártevőt.

79 A szőlőbirtokosok bejelentése után a szakemberek között ismét heves vita tört ki, melyet végül Herman Ottó határozott fellépése döntött el.

80 Herman huszonöt példányban osztotta szét pontokba szedett, igen meggyőzően képviselt véleményét, amely az irtás abbahagyását és a zárlat szigorú fenntartását támogatta, valamint a kipusztult területeken ellenálló fajok telepítését szorgalmazta.

81 Molnár István, a Budai Vincellérképezdc igazgatója ezt azzal egészítette ki, hogy erre az amerikai fajok a legalkalmasabbak, ezért az újratelepítéseknél azokat kell előnyben részesíteni. A pénzügyi bizottság, miután a szakértői vélemények többsége az irtás leállítása mellett volt, nem javasolta az országygyűlésnek a munkák folytatásához szükséges póthitel folyósítását, így a képviselőház 1877. április 23-án tartott ülésén a kért hitelt nem szavazta meg, és határozatában a zárlat fenntartása mellett az irtás leállítását rendelte el.

82 Az intézkedés újabb heves vitákat váltott ki. Az irtás leállítása ebben a helyzetben ugyanis tulajdonképpen a filoxéra elleni küzdelem beszüntetését jelentette. Ezért a rendelet megjelenését követően az OMGE a minisztériumhoz eljuttatott felterjesztésében a munkák folytatása és a zárlat szigorú fenntartása mellett foglalt állást, valamint azt a javaslatot tette, hogy a védekezés költségeit, ha másként nem megy, az ország szőlőbirtokosai közösen viseljék. Ezenkívül az amerikai szőlőfajtákkal és szőlőmagvakkal való kísérleteket, a hamuval való trágyázást, illetve a szőlőbirtokosok szélesebb körű tájékoztatását is javasolta az egyesület. A javaslatokat a minisztérium az irtás továbbfolytatásának kivételével elfogadta, és a szaksajtó 78 B. L. 1876. október 10. 223. p. "Jelentés, 1872-1880. 17-26. p. 811 Deininger Imre az irtás folytatását javasolta, de egyedül maradt véleményével. A többi szakértő: Somssich Pál, Havas József, Herman Ottó, Molnár István, Tisza László, Szalay Imre, Kerntler Ferenc a munkák leállítását támogatta. Jelentés, 1872-1880. 17-26. p. 81 Herman, 1877. Idézi: Jelentés, 1872-1880. 20-23. p. 82 Jelentés, 1872-1880. 27-28. p.