Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

Az oltási módszerek esetében, akár a kártevő elleni védekezés többi kérdésében, a magyar szakemberek - akárcsak külföldi kollégáik - sokáig megosztottak voltak. Míg Miklós Gyula országos borászati kormánybiztos az oltványtelepítést és a zöldoltást támogatta, addig Kosinszky Viktor, franciaországi tapasztalataira támaszkodva, inkább a szénkénegezést és a franciaországi oltásmódokat ajánlotta. Molnár István eleinte nem bízott az oltványok sikerében, Horváth Géza és Herman Ottó pedig fenntartással nyilatkoztak ezekben a kérdésekben, s csak az 1880-as évek közepén, a külföldi eredmények hatására oszlott el bizalmatlanságuk. Még tartott a szakemberek szénkénegezés kontra oltványtclepítés vitája, amikor az 1880-as évek második felében a minisztérium a jövő útját helyesen felismerte, és (bár sok esetben talán túlzottan is) az oltványkészítést és -telepítést támogatta. Az agrártárca által népszerűsített külföldi eredmények láttán - a szakemberek mellett - szőlősgazdák tucatjai próbálkoztak a „tökéletes oltás" kikísérletezésével. A legkülönfélébb oltásmódokat variálták a számtalan változatban, formában megszerkesztett oltógépekkcl, oltóhüvclyckkcl, és az ezer variációban alkalmazott kötözési és egyéb rögzítési módokkal. A lelkesedés ugyan nagy volt, de a sokféle próbálkozás már csak az elhúzódó viták keltette bizalmatlanság miatt is egy darabig inkább gátolta, mintsem elősegítette nagyobb területeknek oltványokkal történő beültetését.''

9 Az oltási módok elterjedésének végeredményét tekintve azt állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon a XIX. század utolsó évtizedére a hagyományos zöldoltás (hasítékba oltás) mellett mind nagyobb tért hódított az angol nyelves oltás és a szemzés. Ennek ellenére Marion francia szakértőnek, a marseillc-i tudományegyetem tanárának Darányi Ignáchoz írott jelentésében még 1896-ban is a zöldoltás dominanciájáról olvashatunk.

70 A zöldoltást népszerűsége miatt rendszeresen ismertette a szaksajtó, pl. a Borászati Lapok is. Idővel a zöldoltás, az angol nyelves oltás és a szemzés mellett a többi külföldi vagy hazai oltásmód „versenyképtelenné" vált körülményessége vagy drágasága miatt. A különböző oltógépek sem terjedtek cl szélesebb körben, kiderült, hogy a minőségi oltványkészítés alapvető előfeltétele a megfelelő alany és oltóvessző mellett az ügyes szakmunkás.

71 így azután az oltási módok körüli viták az 1880-as évek végérc lecsendesedtek. Az 1890-es évek közepére - az amerikai fajok adaptációjával és az oltvány készítéssel kapcsolatos problémák ellenére - a filoxéravész elleni küzdelem legfőbb eszköze az immúnis homoktalajra való telepítés mellett egyértelműen az amerikai hibrid alanyokra oltott európai vesszőkből készült oltványültetvények telepítése lett.

72 Bár a talaj mésztartalma még sok problémát okozott az új szőlők telepítésekor, az amerikai szőlőfajok adaptációja a hibrid alanyok előállításával megoldottnak volt tekinthető, s így a kötött talajú ültetvények rekonstrukciójának feltételei az 1880-as évek végére szakmailag is adottak voltak. Amint Horváth Géza a filoxéravész addigi történetét összefoglaló 1891ben megjelent tanulmányában megfogalmazta: „A tétovázások, próbálgatások és csalódások meddő kora lejárt."

73 69 Az oltványkészítésről bővebben lásd Molnár, 1890. 84-102. p., Miklós, 1888. 26-36. p., Csoma, 19941995. 306-311., Roboz, 1892. 167-206. p., 70 Jelentés, 1896. 26. p. 71 Miklós, 1882-1884. 100. p. 72 Érdemes megemlítenünk, hogy az Eszterházy szőlők bérlői leginkább Riparia Portalis és Vitis Solonis alanyokkal, elsősorban zöldoltással telepítettek. 73 T. K. 1891. november 562. p.