Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
II. A filoxéra megjelenése és pusztítása Európában, a magyar állam szerepe a kártevő elleni védekezésben
amelyeket nem kellett a lisztharmat ellen alkalmazott, sokakban idegenkedést kiváltó kénporozással kezelni. 15 Nem meglepő tehát, hogy a filoxéra kártételét a kontinensen először Franciaországban - az Avignon és Carpentras közötti pujauti fennsíkon - észlelték 1865-ben. A kártevő innen terjedt tovább, előbb a francia borvidékekre, majd a környező államokba. Németországban 1867-ben, Portugáliában 1870-ben, Spanyolországban 1877-ben, Olaszországban pedig 1879-ben fedezték fel a filoxérát. Pusztításai nyomában a szintén Amerikából származó peronoszpóra és más gombás betegségek súlyosbították tovább a helyzetet, hatalmas károkat okozva az európai szőlőtermesztésben. A filoxérát az európai kontinensen először Planchonnak, a montpcllier-i egyetem tanárának sikerült - tulajdonképpen véletlenül - azonosítania 1868-ban a Saint-Remy mellett fekvő Lagay-kastély szőlcibcn. A Hérault megyei gazdasági egylet által a jelenség kivizsgálására kiküldött háromtagú bizottság tagjaként ugyanis éppen itt végezte ekkor a szőlők vizsgálatát. A beteg szőlőtőkéket kiásó munkásai véletlenül félig kiástak egy egészségesnek látszó tőkét is, s ezen a tőkén találták meg a kártevőt. 16 Planchon az új rovart a tölgyfa már ismert kártevője, a Filoxéra Quercus után Filoxéra Vastatrixnak (Pusztító Filoxéra) nevezte el." A filoxéra veszélyességének szélesebb körben való felismerését azonban késleltette az a nyilatkozat, melyet a francia földművelésügyi minisztérium filoxérabizottsága tett közzé 1869-ben. A bizottság - a kártevő tudományos vizsgálatainak baljós ereelményci ellenére - azt állapította meg, hogy a filoxéra jelenléte nem oka, csupán kísérőjelensége a rosszul kezelt szőlők tönkremenetelének. Mint később kiderült, ez az értékelés téves volt, s lényege abban állott, hogy Planchonnal ellentétben a bizottság tagjai csak a beteg szőlőtőkéket vizsgálták meg, amelyek gyökeréről a rovar már továbbrajzott a még egészségesnek látszó tőkék gyökereire. A bejelentés nyomán heves viták lángoltak fel a francia tudományos életben, melyek közepette a filoxéra robbanásszerűen kezdett el terjedni a francia borvidékeken. Ennek fő oka az volt, hogy a francia kormánynak a szőlővcssző-forgalom korlátozására tett első intézkedései - éppen a kártevő veszélyességének fel nem ismerése miatt - sorra megbuktak a szőlőbirtokosság ellenállásán. Néhány évvel később, 1870-ben, a vész gyors terjedésétől már megrettent szőlőbirtokosok kérésérc, a francia kormány 20 000 frank jutalmat tűzött ki egy hatékony filoxéra elleni szer feltalálójának megjutalmazására. A díj összegét 1874-ben 300 000 frankra emelték, de végül is nem ítélték oda senkinek. A filoxéra elleni szervezett védekezés, hosszas viták és huzavona után, tulajdonképpen csak 1875-ben kezdődött meg Franciaországban, akkor azonban már legfelsőbb szintű állami beavatkozással, azaz a földművelésügyi minisztérium irányításával. Ennek ellenére a kártevő 1880-ig a francia szőlőterület több mint felét elpusztította. 18 Négy évvel franciaországi felfedezése után, 1872-ben a kártevő terjedése elérte Magyarország nyugati határát. Az ausztriai Klostcrneuburgban, a híres szőlészeti kísérleti telepen - ahonnan a monarchia egész területére szállítottak szaporítóanyagot -jelent meg, de először itt sem vették komolyan. Három évvel később, 1875-ben már Magyarország területén is felfedezték a kártevőt. Pancsován (Torontál vármegye) jelent meg elsőként, majd gyorsan terjedni kezdett, előbb a tiszántúli, majd az északi és a dunántúli területeken. A válság mélypontja az 1890-es évek első felében következett be, 15 A lisztharmat is Amerikából került az európai szőlőskertekbe a kísérleti célokra behozott vesszőkkel, nem sokkal a filoxéra megjelenése előtt. "' Feyér, 1970. 84. p., Emich, 1880. 26. p. 17 A bizottság két másik tagja Gaston Barille és Felix Sahnt voltak. Egy, a Borászati Lapokban (továbbiakban: B. L.) megjelent cikk szerint a kártevőt akkor és ott valójában Felix Sahut fedezte fel. A cikk forrása azonban Sahut 1900-ban megjelent könyve, így állítása kétséges. B. L. 1900. március 18. 271. p. 18 A filoxéra európai pusztításairól bővebben lásd Feyér, 1970. 84-100. p.
