Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
Mellékletek
magokból sok ezer csemetét neveltünk. (...) Három év kellett ahhoz, míg apám némi rendet tudott teremteni ezen sokezer típus labirintusában és ki tudott választani néhány típust, amelyek érdemesek voltak arra, hogy szaporítás alá kerüljenek. Ezek között volt két tiszta Berlandieri-típus, hét BerlandieriXRipária-típus és egy RupestrisXBcrlandieri-típus. A szaporítás öreg Ripária-tőkék átoltása által történt és amikor már elég simavesszőnk volt, elültettük oltott és oltatlan állapotban a legnehezebb talajokba, oly talajokba, amelyekben eddig minden rekonstrukciós kísérlet meghiúsult. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. (...) (A) Teleki Zsigmond által kitenyésztett és szelekciónak BerlandierXRipáriák terjedtek el az egész szőlészettel foglalkozó világban. Sikerének titka, hogy ezen alanyfajok megközelítették az ideális alanyfajtától megkívánt legtöbb jó tulajdonságot. Az általa kitenyésztett BerlandieriXRipária rendkívül buja fejlődésű, fáját korán érleli be, kitűnő affinitása van a legtöbb Viniféra-fajjal elég könnyen oltható, jól gyökerezik, mészellenálló képessége 50%-ig terjed, jól ellenáll a szárazságnak és nedvességnek. A túl magas mésztartalmú, krétaszerű területek és a túl nedves területek kivételével mindenhol sikerrel használható." Forrás: Teleki Andor-Teleki Sándor: A szőlők felújítása. Budapest, 1936. 8-12. p. 11. számú melléklet Darányi Ignác jelentése Ferenc Józsefnek O Császári és Apostoli Királyi Felséghez Legalázatosabb előterjesztése Darányi Ignácz Magyar földművelésügyi miniszternek a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló 1896: V. törvényezikk végrehajtásának eddigi eredményeiről Budapesten, 1901. május hó 1. én Legkegyelmesebb Úr! Attól kezdve, hogy a phylloxera a múlt század utolsó előtti évtizedében az ország szőlőhegyeiben megjelent s a termő szőlőket évről-évre fokozódó arányokban pusztította, elszegényedést, nyomort és néptelcnedést hagyván nyomdokaiban, - attól kezdve az 1895. évig csak csekély jelentőségű és hatású, és kis terjedelmű intézkedések tétettek és csak kezdetleges műveletek hajtattak végre mind az állam mind a társadalom érdekelt tényezői részéről az enyészetnek indult szőlő gazdasági kultúra fellendítésére. Az 1896: V. törvényezikk, mely a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdítására alkottatott, jelzi a fordulópontot a szőlőművelés súlyos válságában, mert ez a törvény a mellett, hogy a szőlők addig kétkedéssel fogadott helyreállításának technikai és gazdasági lehetőségét hivatalosan elismerte s az állam tekintélyének latbavetésével mint gazdasági programot proklamálta, megadta egyszersind az eszközöket is: a kormánynak arra hogy tervszerű működéssel állítsa elő a gazdaközönség számára a szükséges kellékeket az elpusztult szőlők felújítására, - a gazdaközönségnek, pedig arra, hogy - a mit önerejéből előteremteni nem volt képes - a felújítási művelet nagy befektetési költségét a jövő terhére előlegezhesse. A fentiekben legalázatosabban említett irány az, a mely az 1896: V. törvényezikk rendelkezéseiben érvényesül. Az idézett törvény rendelkezései ugyanis a teendő intézkedéseket két csoportra osztják, az első csoportba sorolván azokat a feladatokat, a melyek megoldását a törvényhozás közvetlen állami ténykedéssel kívánta biztosítani.
