Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
Mellékletek
Magyarázó útmutatás az ország egyes borvidékei számára ajánlható szőlőfajok jegyzékéhez A világkereskedelemre szánt boroktól egyátalán mint főfeltétel azon tulajdonság kívántatik meg, hogy azok az egyes vidékeken mindenkor egyenlő jelleggel s évről évre legalább is hasonló minőséggel bírjanak. Hogy ez eléressék, fősúly fektetendő arra, hogy minden borvidéken csak néhány s oly szőlőfajok kiválasztására és nagyban művelésére szorítkozzanak a termelők, a melyek azon borvidék borának jellegét s hasonló minőségét a kielégítő mennyiség mellett biztosan megadni képesek. A világ összes borpiaczait Francziaország csak úgy volt képes megnyerni és meg is tartani, hogy évtizedek óta tapintatosan és dicséretes körültekintéssel válogatta meg azon néhány szőlőfajt, a melyek minden egyes borvidéken a nagyban művelésre kiválóan alkalmasak és ezek művelése mellett állhatatosan meg is maradt. Nem zárták el azonban ez által magukat a franczia bortermelők a haladástól sem, mert lassankint egyes régi fajokat oly új fajokkal cseréltek fel, melyek boruk minőségének emelésére alkalmasaknak s valamelly régi fajnál minden tekintetben előnyösebbnek mutatkoztak. Csakis innét lehet az hogy a Médoc vagy bordeauxi bor - természetesen feltételezve a rationális pinczekezelést - a világ bármely borpiaczán is hasonló jelleggel és minőséggel bir. Hasonlót látunk Spanyolországban s Németországban a Rajna mellékén, sőt még Olaszország oly borvidékein is, hol finomabb, kiváló jelleggel biró - s nem közönséges, olcsó borok előállítása képezi a bortermelők főczélját. E tekintetben hazánk, igen abnormis ampelographiai viszonyokat tüntet fel. Ha mégis van egy-két borvidéknek kivételesen a maga legjobbnak tartott borfaja, mégis a legtöbb borvidéken, még a kisebb termelő szőlőjében is egész gyűjteményét találjuk fel a legkülönbözőbb s gyakran a legrosszabb és az illető borvidék jellegének egyátalán meg nem felelő szőlőfajoknak. Oly borvidék, melyen egy-egy holdnyi szőlőterületen legalább is 10-15 szőlőfaj nem műveltetnék - egyátalán alig létezik. Nem kell hosszasabban indokolnunk azt, hogy mellett egyenlő jellegű s hasonló minőségű bort szűrni lehetetlenség, miután hol az egyik, hol pedig a másik szőlőfaj termése gyakorol főbcfolyást a bor minőségére és igy az évről évre változó lesz. E mellett igen meg van nehezítve a borok kiegyenlítése házasítás (coupage) utján is, mert ily heterogén anyaggal egy normális középanyagot előállítani még mesterkélés utján sem szokott sikerülni. Vannak ezen kivül oly borvidékek is, hol az égalji viszonyokhoz a termőföld fekvése és a talaj minőségéhez képest épen nem azon fajták választattak ki a termelésre, a melyek oda czélszerűek és megfelelők lennének. Hazai bortermelésünket - mint Európa többi bortermelő államéit is - a phylloxera végpusztítással fenyegeti s pár évtized alatt Magyarország borászati térképe, statistikája nagy változásokon fog keresztül menni, mert a míg egyrészt homokteríileteinken, azok immunus sajátsága miatt igen sok új szőlő fog telepíttetni, addig másrészt jelesebb hegycinken az eddigi szőlők csak gyérítéssel lesznek művelhetők, - vagy pedig, a hol ez költségesnek fog bizonyulni, csakis amerikai ellenálló szőlőfajták művelése által fognak birtokosaink bortermeléssel foglalkozhatni. A közvetlenül bortermelésre alkalmas amerikai szőlőfajok legnagyobb része oly közönséges bort szolgáltat, hogy jelesebb typicus és már hírnévre vergődött borainkat épen nem pótolhatják, s igy kénytelenek lesznek a termelők ellenálló amerikai fajokat jelenlegi fajainkkal beoltani. A kormány segédkezet kívánván nyújtani a termelőknek, készséggel fog gondoskodni, hogy ily benemesített ellenálló gyökeres venyigék, valamint phylloxeramentes
