Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)
telnek - jogi es adminisztratív hátteret. Rendelkezései nélkül a magyar szőlőbirtokosság nem lett volna képes a szőlők újratelepítésének ilyen sikeres mértékű végrehajtására. A rendelkezésünkre álló adatokból ugyanis egyértelműen az derül ki, hogy mind a szénkénegezéssel való védekezés, mind az oltványtelepítés ugrásszerűen megnövekedett a felérjítási törvény hatására, és a XX. század elején érte el tetőpontját. A védekezésre, illetve rekonstrukcióra adott állami hitelek, valamint segélyek 40%-át is ebben az időszakban (1896-1905) használták fel. Természetesen a vész terjedése 1896-ban sem állt meg, ekkor újabb 162 településen fedezték fel a kártevőt. A szőlőrekonstrukciós törvény azonban olyan fordulópontot jelentett a filoxéravész történetében, amely jelentős mértékben meghatározta az elkövetkező évtizedeket és a magyarországi szőlőtermesztés jövőjét. „Magyarországon ennél a törvénynél közgazdaságunk, s a szőlőmivelőközönség egyéni vagyonosodását érintőfontosabb törvény - tiemcsak a magyar alkotmányos aera megszületése óta, de bátran állíthatjuk, hogy hazánk ezeréves fennállása óta sem lett alkotva."- méltatta a törvényjelentőségét korántsem téilozva a Borászati Lapok. 296 A szolorekonstrukciós törvény hatása Az 1896-os szolorekonstrukciós törvény megszületésével tehát egy igen jelentős korszak zárult le a filoxéra elleni védekezés történetében. Mint láthattuk, a kártevő megjelenésétől a törvény megszületéséig eltelt több mint húsz év alatt (1875-1896) sikerült megismerni a filoxéra életmódját és az ellene való védekezés lehetséges módozatait. Ebben az időszakban indult meg a szőlők tij rátelepítése is, de az igazi áttörés az 1896-os törvény megszületése után következett be, s már az első év (1897) is sikeresnek tekintheté). „Az elpusztult szőlők felújítása az Í896:V. t-cz. hatása alatt és az annak alapján szolgáltatott eszközök felhasználásával az 1897. évben országszerte örvendetes lendületet vett, s nagy arányokban haladt az új szőlők létesítése is, a minek természetes következménye, hogy az állam működése és az állam által szolgáltatott eszközök ebben az évben az eddiginél nagyobb mértékben vétettek igénybe. Az államkincstár által hozott eme nagyobb áldozatok már eddig is örvendetes közgazdasági fejlődést idéztek elő, a mennyiben csak a lefolyt évben az ország különböző vidékein összesen 37 100 kataszteri hold uj szőlő létesült, s az elpusztult szőlők felújítása és illetőleg uj szőlők létesítése 741 olyan községben kezdetett meg, a melyekben eddig a védekezés sikerében nem bízó gazdák tétlenül és reménytelenül nézték szőlőiknek, nem ritkán egyedüli keresetforrásuknak, feltartóztathatatlan pusztulását" - olvashatjuk Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek a törvényhozás elé terjesztett 1897. évi jelentésében. 297 A szőlőtelepítési kedv fellendülése a szőlészeti-borászati felügyelők munkájának jelentős növekedését vonta maga után. A szőlőtelepítési kölcsönökhöz szükséges talajvizsgálatok elvégzése, a művelési tervek, a fajtaválasztás és a telepítés ellenőrzése mind-mind a szakfelügyelők hatáskörébe tartozott. Mindemellett 1897-ben 439 szaktanfolyamot is tartottak, összesen 22 000 résztvevővel. Ezért tovább bővítették a szőlészeti-borászati felügyelők létszámát, amely 25-ről 30-ra bővült. 298 A felügyelői kerületek száma pedig - a pápai kerület kettéosztásával - 20-ról 21-re változott. (1897-ben Egerben egy új vin2% B. L.: 1898. január 30. 1. p. -"Jelentés, 1897. 7. p. 2 '' 8 Azt, hogy mennyire fontos volt a szőlészeti-borászati szakfelügyelői rendszer bővítése, jól jelzi, hogy míg 1890-ben 565 községben 630, addig 1897-ben 1969 községben 3919 kiszállást (a filoxéra jelenlétének megállapítása, oltvány telepítések, szénkénegezések, homoki telepítések ellenőrzése, tanfolyamok megtartása, szaktanácsadás) végeztek a szőlészeti-borászati felügyelők. Jelentés, 1897. 28. p.
