Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
Bevezetés
Bevezetés A filoxéravész a XIX. századvégének egyik legjelentősebb gazdaság- és társadalomtörténeti eseménye volt, amely egész Európában, így Magyarországon is szinte átláthatatlanul sokrétű, alapvető változásokat okozott a szőlő- és borgazdaságban. Magyarországon a kártevő pusztítása nyomán a hagyományos kötött talajú szőlőterületek 90%-a elpusztult. A szőlőbirtokosság körében nagymértékű vagyonvesztés, a kisbirtokosok körében elszegényedés és munkanélküliség következett be, ami a nagyvárosokba vándorláshoz, valamint a tengerentúlra való kivándorláshoz vezetett. A filoxéravész a birtokkoncentrációt és a tőkés árutermelő nagyüzemek létrejöttét is előmozdította. A kártevő okozta gazdasági-társadalmi változások tehát igen jelentősek. A szőlők pusztulása a magyar szőlő- és borgazdaság gyökeres megváltozását, modernizálódását eredményezte. A filoxéravész monográfiája mind a mai napig nem született meg, de részletes vizsgálata néhány borvidék (Tokaj, Szekszárd, Balaton-felvidék, Alföld) esetében már napvilágot látott. Az eddig megjelent agrártörténeti tanulmányok a kártevő pusztításának hatásait elsősorban helyi vonatkozásaiban vizsgálták, országos szinten ezekre a folyamatokra csak nagy általánosságokban mutattak rá. A filoxéravész szerteágazó volta számomra sem tette lehetővé egy monografikus igényű munka megírását. Ennek következtében célom egyrészt a vész magyarországi törtenetének - az elmúlt harminc év agrártörténeti kutatásainak ismeretében történő - összefoglalása, másreszt a magyar államnak a kártevő elleni védekezésben betöltött szerepének bemutatása volt. Ennek következtében számos kérdést kénytelen voltam megválaszolatlanul hagyni, miután vizsgálatukhoz további tematikus vagy helytörténeti tanulmányokra lett volna szükség. A filoxéravész kutatásának forrásai két alapvető csoportra, a filoxérával foglalkozó agrártörténeti tanulmányokra, valamint a korabeli dokumentumokra oszthatók. Az első agrártörténeti feldolgozás, amely országos szinten foglalkozik a filoxéravész történetével, Fcyér Piroskának a magyar szőlő- és borgazdaság ezeréves történetét bemutató, összefoglaló műve volt. Ez a munka - annak ellenére, hogy több mint harminc éve jelent meg - a mai napig az egyetlen átfogó, ugyanakkor jellegéből adódóan vázlatos összefoglalása a filoxéravész történetének. Balassa Iván és Für Lajos néhány évvel később megjelent tanulmányai a filoxéravész tokaj-hegyaljai, illetve alföldi történetét mutatták bc. Ezekben a tanulmányokban a szerzők célja - akárcsak Töttős Gábornak a szekszárdi borvidék történetét bemutató monográfiája, vagy Miskóczi Lajosnak a Gyöngyös-visontai szőlőterületek pusztulását feldolgozó tanulmánya esetében - egy adott tájegység vizsgálata volt. Az agrártörténet-írás újabb eredményei is helyi vonatkozásúak. Az elmúlt évtizedekben Kozári József és Zsolnay László a filoxéravész egri történetéről jelentettek meg tanulmányokat, Soós László az agrártárcának a védekezésben 1889-ig betöltött központi szerepét és az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás kezdeti tevékenységét dolgozta fel, Csorna Zsigmond pedig a filoxéra által okozott termcsztéstechnológiai és művelésmódbeli átalakulásokról, illetve a somlói és a Balaton-felvidéki bortermelő közösségek gazdaságitársadalmi életében bekövetkezett változásokról publikált több tanulmányt. A történeti statisztika filoxéravészre vonatkozó eredményeit Lacka Sándorné foglalta össze.
