Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 4., Állattenyésztési intézetek
folytatták le azokat. Akisjenői főhercegi uradalomban például a Tangl által kidolgozón hízlalási kísérletekben 24 db szarvasmarha vett részt. 394 Az állomás kölcsönös előnyökre építve gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki egy maisai bérleti gazdasággal, amelyik a későbbiekben állandó és megbízható partnerré vált, és úgy tekintették, mint az állomás „kiegészítő" kísérleü telepét. 395 Ugyanilyen szoros együttműködés jött létre gróf Almássy Dénes gyulai uradalmával is. Ennek bizonyítéka, hogy itt került sor a már korábban említett respirációs készülék elhelyezésére és magának a földművelésügyi miniszternek utasítására végezték a kísérleteket. Miként ez az állomás éves jelentéseiben olvasható: „A gödöllői koronauradalom összes takarmányvásárlásait az állomással ellenőrizteti, az állami uradalmak • 397 szénavizsgálatait is mindig állomásunk végzi." Egyéb esetekben a gazdák kérésére végzett vizsgálatokért központilag meghatározott összeget kellett leróni, mint fenti példánkból kitűnt ez alól az állaim birtokok kivételt jelentettek. Az ilyen rutin jellegűnek számító vizsgálatok mellett végzett tudományos kísérletekre - amelyek a takarmányok tápértékének és a takarmányok hasznosításának megállapítását célozták - Tangl Ferencen kívül Weiser István és Zaitschek Arthur is vállalkozott. Az intézet hitelét és szakmai elismertségét jelző tény, hogy a kor agrártudományának jeles képviselői is bizalommal fordultak hozzá. Fleischmann Rudolf kukorica nemesítési kísérlete során felhasznált 398 törzsanyagának núnőségét évről-évre itt vizsgáltatta. Az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás történetének általunk vizsgált két évtizede alatt a hazai agrártudományos kutatás tekintélyes intézetévé vált, amelynek eredményeit Európa-szerte elismerték. Önálló kutatásai során tudományos alapokra helyezte a hazai takarmányozástant. Vizsgálataival megállapította a hazai gazdasági és ipari eredetű takarmányok összetételét és tápértékét. Kísérleteivel hozzájárult az anyagcserefolyamatok tudományos igényű feltárásához. Az állomás azonban minden elismerés ellenére sem végezhetett teljes munkát; ugyanis elsősorban a takaraiányozistannal kapcsolatos problémák megoldására összpontosította erejét, núg a keresztezéssel összefüggő kérdések tisztázására, az állatélettani kutatásokra alig maradt ideje és energiája. Magyarországon a 90-es évek állattenyésztési tudományát foglalkoztató két alapvető kérdés - örökléstan és a takarmányozástan - közül csak az utóbbi problémáinak megoldására vállalkozott. Igaz, ezt a feladatát európai színvonalon látta el. Tevékenysége előrevetítette a jövő mezőgazdaságát: a tudomány nélkülözhetetlenségét a termelésben, valamint a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem együttműködését, egymásrautaltságát. 399 Működése ugyanakkor a honi állattenyésztésnek is tükröt állított, hiszen a tudományos kutatásának fő irányát képező takarmányozástan gyakorlati hasznából elsősorban a nagyüzemek részesednek. Ugyanis elsősorban a nagyuradalmak és nagybérletek gazdaságai képezték a hazai állathizlalás (szarvasmarha) központjait, sőt megjelentek az iparszerű sertéshizlalás előfutárai is (Kőbánya, Nagytétény).
