Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek

bevonásával került végrehajtásra, úgy azonban, hogy ez számukra alig jelentett pénzügyi megterhelést, de gyümölcséből - üzemtípustól függetlenül - az egész hazai mezőgazdaság profitált. A lehető legtermészetesebb dolog volt az eredményekkel a kisgazdaságok tulajdonosait is megismertemi, mert ellenkező esetben, „ha az eredményeknek csakis a nagybirtok s elvétve a középbirtok veszi hasznát, az ország szegény marad "

2 Az állomás eredményeit minden rendelkezésre álló eszközökkel terjesztették,

273 erre az előadásokon túl lehetőséget kínáltak szakfolyóiratok, és a tudományos igényű közlésre pedig a „Kísérletügyi Közlemények:. Egy-egy országos jelentőségű, több éves kísérletsorozat értékelhető eredményeit füzet formájában ingyen is közreadták.

274 Esetenként a megyei gazdasági egyesületeket és az OMGE-t is bevonták ebbe a munkába, ez utóbbi példáull 896-ban 2500 példánkban ingyenesen terjesztette tagjai közön a legfrissebb kutatási eredményeket

2 Az állomás munkatársai oktatómunkájuk során és szakkönyveikben nemcsak az ismeretátadással, de az agitáció eszközével is élve szólították fel a hallgatókat, illetve az olvasókat a kísérletekben való közreműködésre

276 Az ismeretek átadásának csak egyik módja az írásbeli közlés. A kevesebb szakértelemmel bíró gazdálkodók körében ennél lényegesen hatékonyabb eszköznek bizonyult a személyes meggyőzésre építő példaadás. Ha ugyanis a gazdaember saját maga győződhet meg a közeli birtokosnál egy-egy új vetőmag, eljárás, termelési vagy trágyázási kísérlet eredményéről, az új kedvezőbb hatásáról, számára ez volt az igazi felvilágosítás, s előbb-utóbb maga is alkalmazta azt. Cserháti műüágyázási kísérletei során tapasztalta, hogy a nagybirtokos már sikerrel alkalmazott eljárásából okulva egyre több kisgazda is jelezte részvételi szándékát. „Ez esetben is kitűnik" - állapította meg-, "hogy az állomás közvetítésével végzen kísérletekből nemcsak azon gazdaságoknak van hasznuk a melyeken a kísérlet végrehajtatik, hanem az egész vidéknek, mert a szomszédos gazdák figyelmessé lesznek a kísérletre, s ha az eredmény kedvező ők is hajlandók követni az eljárást, sokkal inkább mintha csak szóval vagy hasban buzdíttatnának erre."

277 Az eddig leírtakat támasztja alá az állomás 1896-ban keltezett jelentése, amelynek állítása szerint Somogy megye egyik községében a kisgazdák szinte már ugyanazt termelik, mint a nagybirtok, jelen esetben Hanna és illmiczi árpát. Az állomással jó kapcsolatot kiépítő kistermelők innen kaptak kísérleteikhez „magyarkincs" burgonya vetőgumót. Tették mindezt annak felismerése jegyében, hogy „a mi beválik nagy- és középbirtokon, az hamar utat talál a kisbirtokon is és így az állomás közvetve ugyan, de biztosan azon gazdaosztály javát is előmozdítja, mely az állami támogatást leginkább kívánja."

278 - olvasható az idézett jelentésben. Annak ellenére, hogy a nagyszámú kísérletezések időszaka a 20. századtól kezdődött, már az addigi fáradozásokról is pozitív visszajelzések érkeztek. Egyesek már az állomás alapításakor világosan látták: „A sikeres működés egyik fő feltétele, hogy minél több gazda vegyen részt a kísérletekben."

279 Az állomás éves jelentéseiben azután örvendetes tényként könyvelték eL hogy a meghirdetett