Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

BEVEZETÉS Egy szövetkezet életét alapvetően tagjai munkája határozza meg. Nincsenek egyforma szövetkezetek, mindegyiknek sajátos, egyéni arculata van. Ugyanazok a tényezők a különböző szövetkezetek életében más és más hatóerővel bírnak. Minden szövetkezetnek megvan a maga sajátos történelmi fejlődése, amely ugyan nem választható el az egész szövetkezeti mozgalom történetétől, de mégis annak külön része. A valkói „Új Élet" termelőszövetkezet története magába foglalja azokat a társadalmi, politikai, gazdasági és szociális összefüggéseket, amelyek megelőzték létrejöttét jelentkeztek megalakulásakor és végigkísérték fejlődése során. A sajátosságok közül érdemes megemlíteni Valkó Budapesthez való közelségét, ami két szempontból is figyelemre méltó. Az egyik, hogy Valkó Budapest zöldövezetébe tartozik. Ebből adódóan már a felszabadulás előtt és után is nagy területen termesztettek zöldségféléket, ami a viszonylag apró parasztgazdaságoknak is elfogadható jövedelmet biztosított. Más szempontból pedig a fölösleges munkaerőnek, főként a felszabadulás urán, munkalehetőséget biztosított. Ez a lehetőség sok gondot okozva fokozatosan jelentkezett a szövetkezet megalakulása utáni első években. A termelőszövetkezet nagy utat tett meg fejlődése során. Sok nehéz feladatot kellett megoldania. Le kellett győzni a tagságnak a közös munkától távolmaradó magatartását és a vezetés tapasztalatlanságából keletkező problémákat. A szövetkezetbe való belépéssel a tagság bevitte aggályait, kételyeit és az újtól való félelmét is. Éveknek kellett eltelnie, míg a szövetkezet eredményei, a közösen végzett munka eloszlatták a kételyeket, aggályokat. Az „Új Élet" vezetősége, tagsága a társadalmi és felettes szervek segítségével megoldotta a rá nehezedő feladatokat. A szövetkezet fejlődése során jól gépesített, a korszerű technikát és technológiát alkalmazni tudó gazdasággá vált. A tagság életszínvonala, életkörülményei sohasem remélt fejlődéstértekel. Jelentősen megváltozott a tudata is. „Az a paraszt, aki az első években még hitt a szövetkezet közeli bukására spekuláló elemeknek, 7—8 évvel később, a természeti csapások idején lelket önt az elkeseredett vezetőkbe". A szövetkezet története bemutatja, hogy a tagság mennyi küzdelem árán érte el azokat az eredményeket, amelyekre a tagsága ma már olyan büszke. Bemutatja a múlt hatóerőit: hibáit és erényeit, megtudhatjuk belőle, mi vitte előre és mi gátolta a fejlődést. Megmutatja az embereknek, hogy ők saját koruknak nemcsak passzív résztvevői és szemlélői, hanem építői és alkotói is.