Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

versenytársként indíthatja a fiatalokat. A falu lakosságának túlnyomó része a hosszú évek lemondása, a megtört nekilendülések, feltápászkodások után a fejlődés utolsó szakaszának második felében belelendült a trendvonalba. A fejlődés mai szintre érése régóta halmozódó, anyagi és szellemi energiák eredménye. Ide nemcsak agrotechnikai, agronómiai ismeretek kellettek már, hanem ipari, gépészeti, szerelői, közgazdasági, pénzügyi és nem utolsó sorban politikai és társadalmi igazgatási, kulturális is. Az utolsó évek fellendüléséhez az agráros és közgazdasági szakgárda felkészültségére és tapasztalataira is szükség volt, illetve ebben testesült meg. Ehhez járult a falu vezetőinek ismerete a termelés hagyományairól, főképp az emberekről és a családokról felgyűlt tudása, tudnak mindenkiről mindent. Ismerik a parasztudvarok minden titkát, az érdekösszefonódások, az érdekellentétek minden ágát-bogát, és így értik az embereket. A szakemberek szakszerűsége, a parasztok emberismerete, a község vezetőinek politikája együtt teremtette meg a faluban a szocialista nagyüzemet. A pártszervezet régi tagjai, a kiélezett osztályharc időszakának aktívái, illetve azok egyrésze bizonyos mértékig kiszorult a szövetkezeti vezetés másodvonalából. Ez nem jelenti azt, hogy a szövetkezet irányítása nem kommunisták kezében van. Kommunista az elnök és számtalan vezetőségi tag. A képlékenység korában toborzódott párttagok egyrésze elmaradozott a kisparaszti megterhelés és a középsorsú gazdákat is sújtó agrárpolitika idején. Vannak aktívan politizáló emberek. A régi vezetők és kommunisták funkciójukban régebben nem nagy hatáskörrel szólhattak bele a dolgok alakulásába. Nem ők tehettek róla, hogy az ún. kétféle hűség egy időre úgy került egymással szemben, hogy megtévesztő, néha embertelen nézetek teremtődtek körülöttük és általuk. Arról sem, hogy a gazdaságfejlesztés és közigazgatás, a falusi önkormányzás, emberművelés és nevelés elhanyagolást szenvedett és ezért módjuk sem volt arra, hogy azt megtanulják magasabb szinten, amire most szükségük lenne. A gazdaságfejlesztés feladatai már világosak. Többoldalú, folyamatosan gyarapodó szakszerűség, érleli a következő lépések feltételeit. A falusi önigazgatás, közművelődés fejlesztésének feladatköre, már nem ilyen egyértelmű, vagyis a szövetkezeti község szövetkezeti tudata is kialakulóban van és nem utolsó sorban a gazdaság fejlődése során a közös termelés és jövedelem növekedésével megalapozott falusi lét velejárójaként. A szövetkezet fejlődésével együtt változott a község élete, lakosságának életmódja is. A biztos megélhetés mellett a kulturálódás lehetősége is állandóbb lett. Erről érdemes még néhány jellemző vonást megemlíteni, azt röviden ismertetni. A földművesszövetkezet 1947-ben alakult meg. Tevékenységével igyekezett biztosítani a lakosság ellátását. A Hangya-szövetkezettel, majd később a tejszövetkezettel történt egyesülés után a szövetkezet vagyona lassan növekedett. A lakosság igényét mindjobban kielégítette. Nagymértékben nőtt a tartós fogyasztási cikkek eladása és ez összefügg a falu gazdasági fejlődésének folyamatával. Az 1973-as évben az összforgalom 7,044.000 Ft volt. Ennek megoszlása: élelmiszerforgalom 2,873.000 Ft, vendéglátó részleg 2,413.000, ruházati részleg 518.000 és a vegyes áru 1,240.000 Ft volt. Legnagyobb mértékű az élelmiszerfogyasztás. A lakosság anyagi helyzetének javulását mutatja az is, hogy takarékbetét állományuk összege 1973-ban 9 millió Ft-ra emelkedett. Ez még nem a teljes