Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Év Összesen A fejlődés Ft/szántóFt/dolgozó Év 1000 Ft %-a egység tag 1969 13.403 118,0 5.360 36.518 1970 15.288 130,0 6.152 41.679 1971 20.284 178,6 8.163 61.852 1972 23.153 204,5 9.317 74.209 1973 26.266 223,2 10.659 89.304 A halmozott termelési érték 1964-től 1967-ig visszaeső tendenciájú. Az 1964-es év rendkívül rossz év volt. A tavaszi belvizek, sok eső a növénytermesztésben sok kiesést okozott. Az állattenyésztésben pedig a száj- és körömfájás, a rossz takarmánytermés következtében a rosszabb termelés okozott gondot. E tényezők és a már említett problémák, a nem kielégítő nagyüzemi elhelyezés, érződik a pár év termelésének visszaesésében. A halmozott és halmozatlan termelési érték egy szántóegységre és egy dolgozó tagra jutó mutatója is az összes értékhez hasonló növekedést mutat. Az áruértékesítés és az árbevétel összege is úgy növekedett, mint a termelés színvonala. Hol emelkedett, hol csökkent, de 1967 után töretlenül és nagymértékben felfelé ívelt. Az árbevételek összegében az alap- és melléktevékenységből származó összes bevételek szerepelnek. Az áruértékesítés összege elsősorban alaptevékenységből származó termékek értékesítési árbevétele. A mutatók nagyon jól jelzik, hogyan alakult az üzem termelési, szolgáltatási és kereskedelmi tevékenysége. Az utóbbinak alakulása sok esetben nem a termelőszövetkezeten múlott, hanem a felvásárló vállalatok viselkedésén, annak ellenére, hogy az értékesítendő árukra termelési és értékesítési szerződést kötöttek. Sok esetben a szövetkezet nem tudta realizálni termékeit, minek következtében esetenként árbevétel kieséssel számolhatott. Az árbevétel és áruértékesítés alakulását szemléltetik a 31. táblázat adatai. A táblázat adatai bemutatják, hogy az áruértékesítés 1965-ig általában 83—86%-a volt az összes árbevételnek. Ebben az időszakban az áruértékesítés után járó kedvezmények is ösztönzőek voltak. Az ellenhatás viszont az volt, hogy jelentős mértékben növekedett a munkaegységre kiadott természetbeni juttatás. Az 1964. év után három évig csökkent az áruértékesítés aránya. Ez már a szabadabb gazdálkodásnak és a melléktevékenységből fakadó és egyéb forrásokból származó nagyobb mértékű bevételének az eredménye. Az 1968-as évtől kezdődően növekszik az áruelőállítás mértéke és az áruértékesítés aránya 1973-ban 79,5%-ra alakult. A korszak közepétől az áruértékesítés összege jelentősen nőtt, aránya azonban csökkent, mert az egyéb tevékenységből (forrásból) származó árbevételek nagyobb mértékben nőttek. Az 1970- és 197l-es évek nagyobb arányú csökkenésében már az áruértékesítés abszolút összegének a csökkenése is szerepet játszott. A tervezett áruértékesítést a növénytermesztésben és a gyümölcstermesztésben jelentkezett kiesések miatt (fagykár, stb.) nem tudták teljesíteni, így az áruértékesítés százaléka is csökkenő mértékű. Az 1972. és 1973-as években azonban az áruértékesítés aránya ismét