Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

BEVEZETÉS A szövetkezet 1948 óta megszakítás nélkül gazdálkodik. A mezőgazdaság szocializálása óta (1959) a község területe csak kisebb mértékben változott. Az 1948-ban megalakult 50 holdas termelőszövetkezet 1959 óta közel 3000 holdon gazdálkodva nagy utat tett meg, s múltja igen tanulságos. A falut szemlélő elé tiszta utcasorok, új családi házak, egy átépült község tárul, de még így is megőrizte — az országos átlagnál jobban - a jólét települési zártságát. Az átalakulás viszonylag könnyen, a lenini elvek alapján zajlott le. Ezt elősegítette a korán és jól működő termelőszövetkezet példás gazdálkodása. A jó példa következtében a termelőszövetkezet területe, tagsága és gazdálkodási színvonala évről-évre növekedett, mert a zömmel állattenyésztéssel foglalkozó parasztok egy magasabb szintű keretben folytathatták tovább állattenyésztési tevékenységüket. A röviden elmondottak indokolják, hogy munkám első részében részletesen tárjam fel a község fejlődésének útját, a mezőgazdasági termelés alakulását, történelmi fejlődése során főbb korszakokban a mezőgazdasági termelés módját és színvonalát. E részt sok okból is fontosnak tartom. Az átalakulás folyamata a termelőszövetkezet gazdálkodása, a lakosság rétegeinek eltérő szemlélete, a múlt bizonyos mérvű feltárásának ismeretében érthető csak meg. A jelen mindig része a múltnak és ezért csak visszatekintéssel lehet megmutatni, lemérni, hogy meddig jutott a falu lakossága. A feldolgozás módszere lehetőséget nyújt az összehasonlításra, arra, hogy a fejlődés különböző szakaszaiban milyen színvonalon gazdálkodtak a felszabadulástól napjainkig az átszervezés folyamatának izgalmas, ellentmondásos éveiben és az utóbbi években. Az első termelőszövetkezet megalakulásától negyedszázad telt el. Az akkori negyvenévesek ma már a nyugdíjkorhatáron, illetve nyugdíjban vannak. A mai fiatalok csak tanulják, hogy mi történt akkor falun. A negyedszázad Rábacsanakon is hosszú idő volt, sok eseményt felölelt, nagyon sok gondot, mellőzést, erőszakot, majd a megnyugvást és az örömet. Az idő általában megszépíti a régmúlt eseményeit, megszépülnek az emberekben is. Még ma is sóhajtozik néhány termelőszövetkezeti paraszt, ha kedves lováról, tehenéről esik szó, amit bevitt a közösbe. E parasztgenerációt a történelemben kell megörökíteni, mert történelmet alkotott. E generáció — ha nehezen is — tudott szakítani ősi hagyományaival, szokásaival úgy, hogy egy haladóbbat tudjon szolgálni. Sírt is, mulatott is, de ahová a sors, a közös érdek állította, ott becsülettel megállta a helyét és dolgozott.