Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A termelőszövetkezet gépállománya 1967-ig fokozódó ütemben fejlődött. Ezen belül is ugrásszerűen nőtt a saját gépesítés bevezetésének időszakában. A leggyorsabb volt a fejlődés a gazdálkodás három utolsó évében. Ennek következtében az épületek és a gépi felszerelések aránya közötti különbség fokozatosan szűkült. A termelőszövetkezet beruházásaira a hatvanas évek elején a szerény igényű, de az elhelyezési problémákat megoldó, kisebb értékű építkezések (szerfás) voltak a jellemzőek, ezért a rendelkezésre álló beruházási keret nagyobb részéből a gépállomás gépeinek átvétele mellett új gépeket (modernebbeket) vásároltak. A termelőszövetkezet legfontosabb gépeinek állománya az alábbiak szerint alakult: 23. táblázat. A legfontosabb gépek állományának alakulása Megnevezés 1964 1965 1966 1967 1969 1970 1971 1972 1973 Erőgépek 9 14 14 16 21 21 24 23 23 Munkagépek: Pótkocsi 2 6 6 8 18 18 23 26 26 Kultivator 5 8 8 8 8 8 8 7 6 Kombájn SZK-4 1 3 4 4 5 5 5 Cséplőgép 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Fűkasza 2 3 3 4 4 4 4 8 5 Rendsodró 2 2 3 3 3 3 3 2 2 Bálázó — — 1 2 3 3 3 5 5 Silógép 1 2 2 2 2 2 4 4 Vetőgép 1 3 5 5 5 5 8 8 Műtrágyaszóró 1 3 3 3 3 3 3 5 5 Tehergépkocsi 1 2 3 3 3 3 5 4 Rendfelszedő 1 1 2 2 2 2 2 2 A termelőszövetkezet 1968-ra elérte a teljes gépesítettség szintjét. A talaj, szállítási, növényápolási és betakarítási munkáit teljes egészükben saját gépeivel végezte. Az újabb, nagyobb teljesítőképességű gépek beszerzése csak esetenként szolgálta a bővítést, zömmel a modernizálással együtt járó cserét jelentettek. A beruházás zöme, mint már említettem építkezés volt és emiatt az épületek értékének aránya 1973-ban közel ötszörösére emelkedett az 1961. évinek. E nagymértékű eltolódásban nagy szerepe volt a kezdetleges épületeknek is. Igaz, hogy a volt második termelőszövetkezet beruházásai között már voltak korszerű épületek is. Az évek során megvalósított borjúnevelő, tehénistálló, fiaztató, hizlalda, az utóbbi években a szakosított borjúnevelőtelep sok milliós építkezési beruházást jelentett. Az 1971-ig érvényben lévő közgazdasági ösztönzők és az építkezések nagymértékű állami támogatása is ebben az irányban hatott. Jellemző az építkezések ösztönzésére, hogy 1966-tól a termelőszövetkezet megközelítően 8 millió Ft-ért építkezett, amiből az állami támogatás 6 millió volt.