Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
3. Az eszközellátottság fejlődése A termelőszövetkezet közös vagyona az időszakban megközelítően két és félszeresére növekedett, amiről az alábbi számok tanúskodnak: 21. táblázat. A közös vagyon és szerkezetének alakulása Év Közös Álló vaj Forgó >yon Tiszta A tiszta vagyon a közös vagyon %-ában 1961. 14.216 5.845 8.371 9.072 63,8 1962. 14.450 5.961 8.489 10.002 69,2 1963. 16.217 6.086 10.131 11.738 72,3 1964. 18.131 6.560 11.571 13.329 73,5 1965. 19.263 7.179 12.084 14.219 73,7 1966. 16.220 5.525 10.690 12.912 77,6 1967. 19.424 7.329 12.095 14.160 74,3 1968. 22.048 7.684 14.364 16.755 76,0 1969. 23.824 9.530 14.234 18.410 77,2 1970. 27.414 11.232 16.682 22.228 81,1 1971. 29.530 13.936 15.842 25.155 85,1 1972. 29.561 15.375 14.186 26.347 89,2 1973. 33.308 15.542 17.766 29.485 85,5 A közös vagyonon belül az állóeszköz értéke 2,8-szeresére, a forgóeszköz értéke pedig 2,2-szeresére emelkedett. A termelőszövetkezet 1973. évi tiszta vagyona több mint háromszorosa az 1961. évinek. Az egy tagra jutó vagyonérték 1961-ben 39.333 Ft, 1973-ban 70,086 Ft, vagyis majdnem megkétszereződött. Az egy tagra jutó tisztavagyon 1961-ben 25,130 Ft, 1971-ben 62,734 Ft volt, közel háromszoros növekedés történt. A korábbi időszakhoz hasonlóan a termelőszövetkezet gazdálkodásának ezt az időszakát az állóeszköz állomány gyorsütemű növelése jellemezte. Az állóeszköz állomány 1966-ig egyenletesen emelkedett. Átmeneti visszaesés három évben volt, ez az állóeszközök kétszeri átértékeléséből és az értékcsökkenés elszámolásának bevezetéséből eredt. Értékük azonban 1969-ben már meghaladta az 1965. évi szintet. A forgóeszközök értéknövekedésének üteme — az 1966. évi csökkenés ellenére — meghaladta az állóeszköz növekedésének ütemét. A forgóeszköz állományának értéke 1969-ről 1973-ra nőtt a legnagyobb mértékben. Ebben szerepe volt annak is, hogy a tenyészállatokat az új számviteli elszámolás következtében a forgóeszköz közé sorolták. E tény leszámításával 1973-ban mintegy duplájára növekedett a forgóeszköz értéke.
