Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

megkezdett úton. Szerkezti felépítése és munkaszervezeti módjai maradtak a régiek. Az új tagok könnyen alkalmazkodtak az új környezethez. Munkafegyelmi lazaság nem volt. Erre biztosíték volt a régi szövetkezet összeforrott tagsága. A Rákóczi termelőszövetkezetben azonban nem volt teljes egyetértés, mindenki jó gazdának tartotta magát. A szövetkezetben a tisztségviselők megválasztásánál nem az volt a probléma, hogy nekem volt koldus ne parancsoljon, hanem olyan problémák vetődtek fel, hogy én is tudtam úgy gazdálkodni, mint a másik és nekem több földem volt. Ez a kisparaszti szemlélet zavarta a gazdálkodás menetét. A vezetők azonban mindent elkövettek, hogy ez ne akadályozza a termelés kibontakoztatását. Fáradozásuk nem sikerült teljes mértékben, mert a vitákat megunó tagok már kacsingattak a másik szövetkezet felé. Ott nyogodt volt a légkör, ezért már az 1960-as években többen átjelentkeztek a Kossuth termelőszövetkezetbe. A mozgalom e korszakában a község területén érdemes részletesebben megvizsgálni a Rákóczi termelőszövetkezet rövid működését, annál is inkább, mert ezt a szövetkezetet maguk a középparasztok és nagygazdák hozták létre. Viszonylag jó gazdálkodása mellett is csak két évig volt áletképes. A Rákóczi termelőszövetkezet gazdálkodását az alább leírtak jellemezték az 1959—60as években. A művelési ágak és a vetésszerkezet változását közösen tárgyaltam a másik termelőszövetkezetével. Említést nyert ugyancsak az állatállomány változása és produktumai. A következőkben azok jellemzőit éidemes megemlíteni e termelőszövetkezetnél. A termelőszövetkezetbe belépett családoknak 82,2%-a volt a közép- és a gazdagparaszt, 17,8%^a szegényparaszt, akiknek 2—3 hold föld volt a birtokukban. Ez a 17,8% volt az, amelyik az említett helyzet következtében lassacskán átkérte magát a másik szövetkezetbe. Az együttélés és dolgozás közben jöttek rá arra, hogy nekik a helyük — ahogy ők mondták - a kenyerespajtások között van. A termelőszövetkezet területének aranykorona értéke 19.070 aranykorona volt. Az összterület egy holdjának aranykorona értéke tehát 15—16 között mozgott. A munkaszervezetet a hagyományos brigádformában építették ki. 5 brigád ölelte fel a tagságot, ebből 3 növénytermesztő, 1 állattenyésztő és 1 segédüzemi brigád volt. Az állattenyésztésben ágazatonként munkacsoportok működtek. A növénytermelésben a három brigád egyenként 46—47 tagot foglalt magában. A brigádon belül 2-3 munkacsapat dolgozott. Az összes felhasznált munkaegységük 49.942 munkaegység. Tehát az összterület 1 kataszteri holdjára közel 40 munkaegységet fordítottak, ha viszont ezt szántóra vetítjük, akkor 36—40 munkaegységet. Ezek a számok is mutatják, hogy a munkaegységek zömét, 68%-át a növénytermesztésben használták fel. A tagoknak csak 79%-a teljesített munkaegységet, illetve dolgozott. A dolgozó tagoknak viszont 75—76%-a teljesített 200 munkaegység felett. A 100 munkaegységet teljesítők száma 24—25% és ez a szám pontosan kiadja a női termelőszövetkezeti tagok számát. A növénytermesztésben a talajmunkák zömét a gépállomás végezte. A műtrágya használata nem volt már idegen. Az 1 kataszteri hold szántóra jutó összes vegyes műtrágya 96 kg volt. A kiszántott pillangós területekkel és a szervestrágyázással pótolni tudták a talajerőt. 1 kh szántóra 250 q szervestrágya jutott és a szántónak 18—20%-át