Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

2. Az állattenyésztés fejlesztése A termelőszövetkezet a növénytermesztés elsődlegessége mellett nem mondott le az állattenyésztés fejlesztéséről sem. Az ágazat sajátosságaiból kifolyólag — különösen létszámnövelés mellett — nem lehet olyan gyors eredményeket elérni, mint a növénytermesztésben. A korszerű állattenyésztés feltételeinek biztosítása érdekében 1963- ban egy 32 fh-es borjúnevelőt építettek, 1964- ben az 50 fh-es tehénistállót 96 fh-re, a 10 vagonos magtárt 32 vagonra, a kocafiaztatót 32 fh-re, a lóistállót 32 fh-re bővítették. Az állatállomány fajok szerinti összetételét és változását a 18. táblázat tartalmazza. 18. táblázat. Az állatállomány fajok szerinti összetétele (évi átlagos állomány) 1960 1962 1966 Megnevezés db %x db %x db %x Szarvasmarha 140 131 — 183 — ebből: tehén 28 20 50 38 54 30 Sertés 22 86 140 ebből: koca 20 91 16 18 18 13 Juh 264 331 387 ebből: anyajuh 108 41 172 55 203 52 Ló 64 40 30 Az adatokból megállapítható, hogy a szarvasmarha, ezen belül a tehénállomány dinamikusan fejlődött. A sertésállomány az 1960-ban vásárolt 20 db koca (kocasüldő) szintjén maradt, de a szaporulati mutatók javulása következtében a hízókibocsájtás egyre növekedett. Az átszervezés, valamint az átmeneti időszakban az állattenyésztés termelési színvonala nagyon alacsony volt, az egész állattenyésztés magán viselte a kisállattartás minden jellegzetességét, amit a közös gazdaságban át kellett alakítani. Különösen a tehénállomány termelése volt gyenge, amihez hozzájárult az a tény is, hogy nem a legjobb egyedek kerültek a közös gazdaságba. Az 1966. évi termelési mutatók a következők voltak: 1 tehénre jutó tejtermelés 1550 liter 100 db tehénre jutó borjúszaporulat 98 db Hízómarhák értékesítési átlagsúlya 489 kg