Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
A „KOSSUTH" MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET FEJLŐDÉSÉNEK MÁSODIK SZAKASZA (1963-1966) A Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikájának alapvető célkitűzése volt, hogy: „A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép s ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének." A mezőgazdaság szocialista átalakításának „kettős feladata" a következőkben került meghatározásra: „...mezőgazdaságunk szocialista átalakítását a mezőgazdasági termelés egyidejű állandó fokozása mellett kell végrehajtani." A „Kossuth" termelőszövetkezet e kettős feladatot az átmeneti időszakban a lényegét tekintve megoldotta. Az új termelési viszonyok között a termelési színvonal növekedett, ugyanakkor kialakultak a nagyüzemi gazdálkodás keretei, méretei. Azok szocialista tartalommal való megtöltése a következő időszak feladata volt. Az átmeneti időszak után a termelőszövetkezet vezetőségének legfontosabb célkitűzése a közös gazdaság további erősítése és megszilárdítása volt. Hogy a célkitűzéseket nem sikerült teljes egészében megvalósítani, abban gazdaságpolitikai és üzemi tényezők egyaránt szerepet játszottak. A közös gazdaság megszilárdulása ellen ható tényezők a következőkben foglalhatók össze: 1. A mezőgazdasági termelést irányító „tervutasításos" rendszer akadályozta az adottságoknak legjobban megfelelő termelés-szerkezet kialakulását, az üzemi tartalékok feltárását. 2. A nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével, a termelési-technikai színvonal növekedésével fokozott ütemben növekedett az ipari eredetű termelési eszközök felhasználása a mezőgazdasági termelésben. Az ipari eredetű termelési eszközök árszínvonala, annak növekedése csökkentette, illetve hátrányosan befolyásolta a szövetkezet jövedelmének növekedését. A termelőszövetkezetben az anyagjellegű költségek, valamint a bruttó jövedelem alakulását jellemzik a következő táblázat adatai (12. táblázat). 3. A nagyüzemi gazdálkodás fejlesztése további felhalmozásokat követelt a közös gazdaságtól. Az állattenyésztés fejlesztése, a növénytermesztés gépesítése újabb és újabb állóeszközök beszerzésére és egyre nagyobb forgóeszköz lekötésére kényszerítette a termelőszövetkezetet. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodás színvonala nem tette lehetővé a fejlesztéshez szükséges saját erő biztosítását, a termelőszövetkezet vezetősége a szükséges fedezetet hitelből biztosította. A közös vagyon ennek megfelelően nagymértékben növekedett, az egyre növekvő hitelterhek, valamint a tisztavagyon növekedésének csökkenő üteme azonban már az eladósodás jeleit mutatta.
