Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
A műtrágyázás nagyobb arányú növekedését az üzem pénzügyi helyzete, valamint a műtrágya „keretgazdálkodás"-i rendszere erősen hátráltatta. A felhasznált műtrágya hatékonyságát hátrányosan befolyásolta a „keretgazdálkodás", mivel az üzemek nem a talaj és a termesztett növényféleségek igényének megfelelően kapták a ,Jdu tálasokat", illetve azok alapján a műtrágyaféleségeket. A műtrágya ellátásnak ez a rendszere különösen hátrányosan érintette a termelőszövetkezetet a nyugtalan felszínből adódó eróziós károk és rendszeresen jelentkező belvízkárok miatt. Összefoglalva megállapítható, hogy a termelőszövetkezet az átszervezést követően a termelés anyagi- műszaki feltételeinek biztosítása terén megtette az első lépéseket. b) Az átszervezés hatása a termelés szerkezetére és a termelés eredményére A termelőszövetkezet a termelési tevékenységét az 196l-es évben lényegében már nagyüzemi keretek között folytathatta, mégis mind az 1961., mind az 1962. évet átmeneti évnek kell tekinteni. A kedvezőtlen természeti adottságok következtében az üzemi viszonyok kialakítása lényegesen hosszabb időt vesz igénybe. Az 1961. évi kedvezőtlen időjárás ugyan kevésbé érintette a termelőszövetkezetet — csak a búza átlagtermése csökkent lényegesen az előző évhez viszonyítva, 8,4 q/kh-ról 4,9 q/kh-ra —, mégis nehezen tudott megbirkózni a kezdeti nehézségekkel. A kedvezőtlen adottságokra jellemző, hogy a szécsényi járás szövetkezeteinek 1961-ben 48 százaléka, 1962-ben 55 százaléka tartozott az úgynevezett „gyenge" kategóriába. Az átszervezést követő egy-két évben a szántóföldi növénytermesztés szerkezetét a kapásnövények magas aránya jellemezte. Ennek magyarázata, hogy a rendelkezésre álló munkaerő minél folyamatosabb foglalkoztatását kézimunkaigényes ágazatok területi növelésével igyekeztek biztosítani. A foglalkoztatottság növelésével jövedelemszerzési lehetőséget teremtettek a szövetkezeti tagság számára. A folyamatosabb foglalkoztatást biztosító kapás- és zöldségnövények vetésterületi aránya 1962-ben 26,2 százalék; ugyanaz megyei szinten 25,3 százalék volt. Ez nem jelenti azt, hogy a gabonafélék betakarítása ebben az időszakban már gépesítve volt, — 1961-ben a termelőszövetkezetben még 246 kat.hold gabonát kézzel arattak -, de azok kézimunka szükséglete viszonylag rövid időre koncentrálódott. Az állatférőhelyek biztosításának hatására a közös állatállomány is növekedett, bár a háztájiban lévő állatok száma ebben az időszakban még nagyobb volt, mint a közösé. Az állatférőhelyek mielőbbi feltöltése érdekében tenyészállat — elsősorban tehén és üsző — felvásárlásokat eszközöltek. A termelési adatok is azt biztonyítják, hogy elsődleges volt a létszámnövelés és csak másodlagos szerepet játszott a termelés eredményessége. A kezdeti nehézségek ellenére a terméseredmények javuló tendenciát mutatnak. Jellemző a termelőszövetkezetre, hogy az összes termelés nagyobb részét állami és szövetkezeti felvásárló szervek útján értékesítette.
