Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Hogy a szükségesnél mégis több növénnyel foglalkoztak, annak oka: — az adott időszak műszaki-technikai színvonalával, — a termelőszövetkezeti tagság foglalkoztatásának szükségességével, — a hatvanas évek elején még meglévő állami adminisztratív intézkedésekkel, — a természeti adottságokon túlmenően a még erősen érvényesülő kisárutermelői szemlélettel magyarázható. A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezetét a 8. táblázat szemlélteti. A táblázat adataiból látható, hogy a racionális földhasználatnál nem a növények száma — lényegében 6 növénycsoportot termelt a szövetkezet — hanem inkább a szétaprózottság okozott problémát. a) A termelési anyagi-műszaki feltételeinek biztosítása A szocialista átszervezés után az üzemi viszonyokban bekövetkezett strukturális változások szükségszerűen felvetették a nagyüzemi állattenyésztés feltételeinek megteremtését. E feladat megoldása lényegesen nagyobb erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat követelt mind a népgazdaságtól, mind az egyes üzemektől, mint a növénytermesztés nagyüzemi feltételeinek biztosítása. A nagyüzemi növénytermesztés műszaki-technikai bázisát az átszervezett és egyre erősödő gépállomási rendszer biztosította, de annak hatása az állattenyésztésben kevésbé érvényesült. A termelőszövetkezet vezetőségének egyik legsúlyosabb gondja és problémája az állat-szükségférőhelyek felszámolása volt. Ennek érdekében az átszervezést követő két évben a következő épület beruházásokat eszközölték: 1 db 20 férőhelyes kocafiaztató (1961) 1 db 50 férőhelyes tehénistálló (1961) 1 db 60 férőhelyes növendékmarha istálló (1961) 1 db 300 férőhelyes juhhodály (1961) 1 db 10 vagonos kukoricagóré (1961) központi major villamosítása (1962) Mivel az építkezésekhez szükséges anyagi- pénzügyi fedezet korlátozott volt, igyekeztek a beruházási költségeket csökkenteni. Igaz, hogy az így megépült szerfás épületek elhasználódása lényegesen gyorsabb, de a kiesett kisüzemi állatférőhelyek pótlása sürgős feladat volt. A korlátozott népgazdasági erőforrások miatt a termelőszövetkezet az 1962. évben üzembehelyezett épületberuházások után mindössze 47 881 Ft állami támogatást kapott. Saját erőből nem tudták a fejlesztést biztosítani, ezért nagyösszegű beruházási hitelek felvételére kényszerültek. Súlyosbította a helyzetet, hogy az állatállomány számszerű fejlesztését is, valamint a tagok által beadott állatok és felszerelések ellenértéke esedékes