Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

5. táblázat. A termelőszövetkezetbe belépett tagok földtulajdon szerinti megoszlása Belépett tagok Megnevezés fő százalékos megoszlás Föld nélküliek 30 15,4 1,0— 3,0 kh-dal rendelkezők 56 28,7 3,1— 5,0 kh-dal rendelkezők 34 17,4 5,1— 8,0 kh-dal rendelkezők 30 10,3 8,1—15,0 kh-dal rendelkezők 44 25,1 15,1-20,0 kh-dal rendelkezők 2 1,1 20,1— feletti kh-dal rendelkezők 4 2,0 Összesen: 195 100,0 Ezen kívül 76 db igáskocsit, 56 levél könnyű fogast, 18 db fogatos fűkaszát, 4 db lógereblyét és néhány fogatos ekét adtak át a közösnek a belépő tagok. Az elfogadott alapszabály értelmében a beadott állatok és felszerelések értékének 20 százalékát fel nem osztható szövetkezeti alapba helyezték, 80 százalékát pedig négy év alatt egyenlő részletekben a tagoknak kifizették. A termelőszövetkezet irodája kezdetben a tanácsházán volt, később a tanács egyik szolgálati lakásába költözött. A szövetkezet vezetősége kezdetben nehezen birkózott meg a feladatokkal. Egy héten kétszer-háromszor is tartottak vezetőségi ülést, amely gyakran éjfélig is eltartott. Az elnök így emlékszik vissza erre az időszakra: „...családtagokkal együtt mintegy 300 ember gondja-baja szakadt ránt, tapasztalatunk meg nem sok volt. A nagyüzemi gazdálkodást, vezetést, no meg a szövetkezeti demokráciát is csak tanulgattuk. Legfontosabb feladatunk a beadott állatok szükség-férőhelyeken való összevonása, a tavaszi mezőgazdasági munkák mielőbbi beindítása volt. Sok gondot és fejtörést okozott az állatgondozók kijelölése, a tavaszi vetőmagszükséglet biztosítása is. Ha nem lett volna meg az emberek föld- és munkaszeretete, nem is tudom mi lett volna a vége... mert a tavaszi napfény és a „föld szaga" mégiscsak munkára csalogatta az embereket." Ahogy kitavaszodott és a földekre rá lehetett menni, 40 pár lófogattal megkezdték az ősziekkel be nem vetett parcellák összeszántását. Az első közös munkát, a szántás-vetést a Kánya-patak dűlőben kezdték el. A tavaszi vetésekhez szükséges vetőmagot részben a tagok adták össze, részben kölcsönből biztosították. A vetést „vetőabroszból" kézzel végezték el, majd fogatos boronával takarták be a magot. A termelőszövetkezet területileg a karancskeszi állami mezőgazdasági gépállomáshoz tartozott. A gépállomás igyekezett is a lehetőségekhez képest segíteni, de a feladatokhoz viszonyítva a műszaki felszereltsége — főleg munkagépek vonatkozásában — nem volt kielégítő. Erről Farkas Dezső növénytermesztési brigádvezető a következőket mondja: „A tavaszi