Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A „KOSSUTH" MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET MEGALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE (1960-1962) A mezőgazdaság szocialista átszervezésében korábban elkövetett hibákat, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének problémáit felismerve, az MDP 1956. júniusi ülésén lényegében helyesen - habár még mindig adminisztratív intézkedésekkel - határozták meg a kibontakozás és a fejlődés lehetőségét. A hibák gyökeres felszámolását azonban az 1956- os ellenforradalmi események megakadályozták. Az ellenforradalom fegyveres leverése után a Magyar Szocialista Munkáspárt legfontosabb feladata a népi hatalom megvédése és megszilárdítása volt. Ennek egyik alapvető feltétele a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása volt. A Párt- és a Kormány e célkitűzés megvalósítására határzta meg a gazdaságpolitikai feladatokat. Az MSZMP agrárpolitikai tézisei tartalmazták azokat az intézkedéseket, amelyek az adott termelési és üzemi viszonyok figyelembevételével elősegíthetik a mezőgazdasági termelés fejlődését; — megszüntette a kötelező beadási rendszert, — új egységes felvásárlási- és árrendszert vezetett be, — biztosította a termelők anyagi érdekeltségét, a termelési viszonyoknak jobban megfelelő adózási rendszert vezetett be, — megszüntette a termelőerők fejlődését gátló felesleges adminisztratív intézkedéseket stb. Az agrárpolitikai intézkedések hatására a falun is gyorsan konszolidálódott az élet. A kedvező társadalmi- gazdasági feltételek hatására a mezőgazdaság termelése az 1957— 1958. években a megelőző két év átlagához viszonyítva mintegy 9 százalékkal növekedett. A beadási kötelezettség megszüntetése ellenére növekedett a mezőgazdaság nettó árutermelése, ezen belül az állami felvásárlás is. Az anyagi érdekeltség növelte a termelési kedvet mind a termelőszövetkezetekben, mind az egyéni kisárutermelő gazdaságokban. Az ellenforradalom után megmaradt, illetve újonnan szerveződött termelőszövetkezetek, az átszervezett állami gazdaságok és mezőgazdasági gépállomások politikailag, szervezetileg és gazdaságilag is megerősödtek. Az egyéni gazdaságok növekvő pénzbevétele lehetőséget nyújtott arra, hogy a gazdálkodók az elavult termelési eszközöket kicseréljék, fokozzák a termelés intenzitását, növeljék állatállományukat stb. Az egészséges fejlődés ellenére jelentkeztek azok a tényezők, amelyek akadályozták a szocialista termelési viszonyok kialakulását, általánossá válását a mezőgazdaságban. A politikai és gazdasági szükségszerűség, valamint az elért társadalmi és gazdasági ered-