Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
2. A termelőszövetkezeti mozgalom kezdete Litkén A földreform és földosztás alapján kialakult új termelési viszonyok a parasztság életkörülményeinek gyökeres megváltozását eredményezték. A háború okozta károk helyreállítása, a gazdasági újjáépítés hatalmas erőfeszítéseket és nagy áldozatokat követelt az ország népétől. A Magyar Kommunista Párt irányításával a dolgozó nép sikeresen vívta politikai- gazdasági harcát. A politikai hatalomért folyó harc a baloldali pártok győzelmével végződött; megalakult a munkások és parasztok államhatalma. A baloldali pártokat tömörítő Magyar Dolgozók Pártja már 1948 márciusában állást foglalt a kisbirtokok további elaprózódása ellen és síkraszállt amellett, hogy ,,az állam a föld adás-vételénél gyakoroljon elővételi jogot." ,,Az MDP 1948 júliusában megtartott szövetkezeti konferenciáján már határozottabb formában foglalkozott a szövetkezeti mozgalommal. A konferencia résztvevői kiemelték azonban, hogy a termelőszövetkezetek általános elterjedésének még nem értek meg a feltételei ... a fő erőt a falusi általános szövetkezetek megteremtésére, a földművesszövetkezeteknek általános falusi szövetkezetté történő átalakítására kell fordítani és ezen belül kell előmozdítani... a termelési szövetkezést." A negyvenes évek vége felé kibontakozó szövetkezeti mozgalom hirei Litkére is eljutottak. A szövetkezés gondolata nem volt ugyan idegen tőlük, de az arról szóló híresztelések tartózkodóvá tették őket. Amikor az MDP helyi szervezete és a községi tanács vezetése foglalkozott a termelőszövetkezet megalakításának lehetőségével, a gazdák körében nem sok támogatója maradt. A szövetkezés gondolatát a község lakossága pro- és kontra vitatta és bírálta, aszerint, hogy ki mennyire volt értesülve annak jó vagy rossz oldaláról, illetve mennyire tudta megérteni a szövetkezés fő célját és jelentőségét. Nehezítette a közvélemény helyes kialakítását, illetve annak befolyásolását, hogy még a párttagok és a község vezetői sem voltak tisztában azzal, hogy mit és hogyan kellene csinálni, valamint az a tény, hogy nem sok idő telt el azóta, hogy a paraszt tulajdonjogüag is magáénak tudhatta a földet. Az egyéni gazdaságok termelési eszközökkel való ellátottsági színvonala, az ezzel összefüggő mezőgazdasági termelés adott fejlettségi foka, a mezőgazdaságot sújtó gazdaságpolitikai intézkedések stb. sem politikailag, sem pedig gazdaságilag nem tették éretté a szövetkezés feltételeit. Ennek ellenére voltak néhányan, akik a szövetkezet megalakítása mellett kardoskodtak. Az sem véletlen, hogy a szövetkezést elsősorban az újonnan földhöz juttatott — termelési-gazdálkodási tapasztalattal nem rendelkező, állandó vezetést igénylő — volt cselédek támogatták. Rövid szervezés után 1950-ben „Petőfi" termelőszövetkezeti csoport néven megalakult a szövetkezet. Elnöke - az azóta elhunyt Molnár Lajos 3 kataszteri holddal rendelkező szegényparaszt lett. Az alapító tagok közül meg kell még említeni Kálmán Lajos, Pásztor József, István László és Lőrinczik Gyula nevét, akik vállalták az úttörő munka hálátlan feladatát. A „Petőfi" termelőszövetkezeti csoport 10 taggal 130 kh szántóterületen kezdte működését. A földterület a tagok által bevitt 1—3 kh-as földekből, valamint állami földterületekből tevődött össze.
