Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A községi földosztó bizottság nem tudott ugyan minden igényt kielégíteni, de a földreform mégis nagy megnyugvást jelentett a parasztság körében. Kétségtelen az is, hogy a végrehajtott földreform a mezőgazdasági termelés kisüzemi jellegét erősítette és a gazdaságok elaprózottságát eredményezte, de az akkori gyengén felszerelt mezőgazdaságban mégis elősegítette a mezőgazdaság termelőerőinek gyors helyreállítását, a termelés megindítását és fokozatos növelését. A felszabadulás után a községben is nehéz volt a gazdasági élet megindítása. A háború okozta károk súlyosak voltak: a lovak „bevonultatása" következtében igaerő nem volt, a háború utolsó évében az egyre növekvő húsbeadási kötelezettség, majd az állatállomány elhurcolása következtében a haszonállatok száma szinte a nullával volt egyenlő. Az ország területén folyó harcok, a kilátástalan és bizonytalan jövő következtében az őszi szántás-vetés elmaradt, tavaszi vetőmag sem állt megfelelő mennyiségben rendelkezésre. Az újonnan földhöz jutottaknak még ennél is nehezebb volt a helyzete, mivel a gazdálkodáshoz szükséges alapvető eszközökkel és felszerelésekkel nem rendelkeztek. A gazdasági élet megindulásával kapcsolatosan Pásztor László akkori gazdálkodó a következőket mondja: „Hallottuk, hogy Szentgotthárdon és környékén olcsón lehet lovakat vásárolni. Többen fölkerekedtünk és két-három hetes utazgatás után hoztunk is a faluba mintegy 15—20 lovat. Később a szovjet hadsereg kiráusításából sikerült még néhány lovat szerezni és lassan megkezdhettük a munkát. Vetőmagot a padlásokon szétszóródott és összesöpört gabonából, az uradalomban megmaradt gabonából, meg különböző kölcsönökből sikerült biztosítani. Közben az időből is kifutottunk, így nem csoda, hogy az 1945—1946. gazdasági évben a termelés eredménye nagyon rossz volt. A lakosság egy részének némi jövedelmet, illetve kereseti lehetőséget jelentett a közeli erdőkben a fakitermelés. A nehézségek ellenére bíztunk a jövőben, saját erőnkben és abban is, hogy az állam — a mi államunk — segíteni fog". A háború utáni konjunktúra, a parasztok hite és szorgalma nyomán az 1946-1948 közötti időszakban gyors regenerálódási folyamat ment végbe. A mezőgazdasági termelés fokozatosan növekedett, de növekedése nem tudott lépést tartani a mezőgazdasági termékek iránt jelentkező, egyre fokozódó szükségletekkel. A fejlődő ipar, a lakosság életszínvonalának emelkedése egyre több nyersanyagot, illetve élelmiszert követelt a mezőgazdaságtól. Jellemző erre az időszakra, hogy a mezőgazdasági termelésnél kisebb arányban nőtt az árutermelés; ebben nagy szerepet játszott az, hogy jelentősen megnövekedett a parasztság fogyasztása. Országos átlagban a mezőgazdaság 1949. évi teljes termelése az 1938. évi színvonal 85 százalékát érte el, ugyanakkor az árutermelés csak 74 százaléka volt az 1938. évinek. A mezőgazdasági termelés erőteljes növekedését lassította az 1945—1947. években jelentkeztett aszályos időjárás, amely főleg az északi, északkeleti megyékben okozott súlyos gondokat. A háborús veszteségek, a gazdasági nehézségek és a természeti csapások ellenére a parasztság földszeretete, jövőbe vetett bizalma fényes bizonyítékát adta annak, hogy helyes volt a földreformot végrehajtani. A parasztság bebizonyította, hogy számára „A föld azé, aki megműveli" nemcsak jelszó, hanem a megváltozott társadalmi- gazdasági viszonyokat jelenti, és a megváltozott viszonyok között lehet rá számítani. Szorgalmas