Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
szerezték. E nemzetség a megye délkeleti vidékeinek legnagyobb részét szállotta meg. Terjedelmes birtokaik Losonctól Karancsságig és Fülektől Szécsényig szinte összefüggő egészet képeztek. Ide tartozott Litke is. Litke község történetében a tatárjárás után a török hódoltságig számos változás történt. Nemzetségek és családok váltogatják egymást, mint földtulajdonosok anélkül, hogy ez a tény az érintett területen élő lakosság sorsán alapvető változást okozott volna. Litke a Záh (Zaah) nemzetség ősi birtoka, melyet Károly király 1332-ben az Ákos nembeli Cselen fia, Sándor fiainak, Miklósnak, Jakabnak és Jánosnak, a Méhi család ősének adományozott. 1374-ben és 1383-ban a Méhi család itteni birtokait az Osgyáni Bakosok nyerték. 1398-ban azonban a Méhi családot ismét itt találjuk. A XV. században ugyancsak az Ákos nembeli Sághy család a község ura, melytől 1463-ban a Lajosrévi család vesz itt bírtokrészeket zálogba. 1548-ban Balassa Zsigmond volt a birtokosa. 1562—63-ban a törököknek behódolt és 18 adóköteles házzal a szécsényi szandzsákhoz tartozott. A XVII. században 1664-ig a Balassa családé volt, s ezután a királyi kincstár birtokába került. 1715-ben és 1720-ban 11 magyar háztartást írtak össze benne. A XVIII. század első felében a gróf Koháryak lettek a község földesurai és ettől kezdve mindvégig e család kezén maradt. Később a Koháryak révén herceg Coburg Fülöp a legnagyobb birtokosa, s az övé volt az egykori Koháry-kúria is, mely a XVIII. század elején épült, 1945 után lebontásra került. Az 1848—49-es szabadságharc hatása alól a megye és a község sem vonta ki magát. A független magyar kormány Nógrád megyére 3000 újonc kiállítását rendelte el. 1848. szeptember 8-án már 1100 ember állott bevonulásra készen, de csak 304 embernek volt szuronyos puskája, 100 főnek vadászpuskája, a többiek csak kaszával voltak fölfegyverezve. Egyenruhával és személyi felszereléssel azonban mindenki el volt látva, amire a megye 80.000,— forintot fordított. A szabadságharc bukása utáni idők Litkén is az országos helyzetnek megfelelően teltek. A gyűlölt zsandár korszakban a község lakosai közül is többen bujdosni voltak kénytelenek. A lakosság a helyi hercegi uradalom erdejében és gazdaságában talált szűkös megélhetési lehetőséget, egy része pedig Fülek, Losonc, Salgótarján gyáraiban, a környező bányákban vállalt munkát. Az egyénileg gazdálkodó réteg ebben az időszakban nem volt számottevő a községben. Élte a község a maga zárt életét „máról-holnapra", verejtékezve a napi betevő falatért. Ilyen viszonyok között következett be az első világháború, majd a cseh intervenciós csapatok betörése a Tanácsköztársaság leverése idején. Mindkettő súlyos anyagi és véráldozatot követelt a község lakosságától. A község neves szülötte BORBÁS VINCE (1844. júl. 29. - 1905. júl. 7.) a XIX. század legnagyobb magyar botanikusa, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője, egyetemi tanár. Munkássága során mintegy 2000 új növényalakot írt le és nevezett meg. Nevét több növény is viseli, mint például: Cirsium Borbasii, Allium Borbasii, Mentha Borbasiana, Rubus Borbasiellus stb.
