Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
érdekében - ebben az évben országos jelenség — a termelési alapok egyrészét is mobilizálni kellett. A növénytermesztés szerkezete ebben az évben nem egyszerűsödött, sőt sokágúbbá vált. Ez nyilvánvaló következménye a két termelőszövetkezet némileg eltérő irányú fejlődésének, de a tervekben megfogalmazódott a hogyan tovább? A meghatározó lökést a komplexen gépesített növénytermesztési brigád kísérleti kialakítása és a szövetkezet vezetőit is meglepő eredményei adták. 1970-ben 400 kh kukorica vetésére, ápolására és betakarítására hoztak létre komplex brigádot. A brigád 2002 munkaórával, 42 345 Ft munkabérért 3,15 millió Ft termelési értéket produkált (a kh-ankénti 39,3 q csöveskukorica termés 200 Ft/q áron számolva). Az 1 kh-ra jutó munkabér 106 Ft-ot, az 1 q csöveskukoricára jutó munkabér 2,70 Ft-ot tett ki. Amennyiben ezt a munkát a termelőszövetkezetben szokásos vállalási rendszerben végezték volna el, a munkabér több mint tízszeresére, 492 ezer Ft-ra rúgott volna. A kezdeti sikereken felbuzdulva a komplex brigádmozgalom további fokozatos kiszélesítését tervezik két irányban is. Egyfelől a komplexen gépesíthető növénytermesztési ágazatok mindegyikére kiterjesztik, másfelől minden munkát — az őszi mélyszántástól a betakarításig — előírnak a technológiai tervben, hiszen mindegyik munkafolyamat minősége, optimális időben történő elvégzése közvetlenül kihat a terméseredményre. A brigádokkal kötött megállapodásban minden egyes munkafolyamatot felsorolnak és norma szerint állapítják meg az adott munkafolyamat elvégzéséért kifizethető munkabért. Az így kiszámított összes munkabért elosztva a „garantált" termésmennyiséggel megkapják a q-kénti munkabér összegét, amelyet a brigád a „garantáltnál" kisebb termés esetén is megkap. Ha viszont több terem, az 1 q-ra jutó — az előbbi módon kiszámított - q-kénti munkabért a teljes termés után megkapják. 1971-ben pl. csöveskukoricából 40 q/kh, őszi kalászosból 12 q/kh, cukorrépából 150 q/kh, lucernából 20 q/kh a termékegységre jutó munkabér számítási, illetve „garantált" alapja. A komplexen gépesített növénytermesztő brigádok megjelenése valóban forradalmi átalakulást hoz termelőszövetkezetünk életébe és mint vezető láncszem az egész vállalati tevékenység meghatározójává válik. Kihatásának fontosabb területei: a) A szántóföldi növénytermesztésen belül olyan szerkezeti egyszerűsítést kell végrehajtani, amely a célgépesítést elbíró ágazatok kialakítását lehetővé teszi. Ennek megfelelően a gazdaságot 4 vetésforgóra osztották, amelyeken belül a szabad norfolki négyes vetésforgónak megfelelő növényi sorrendet alakítanak ki. Az 1970-ben termesztett növények közül a dinnye, burgonya és dohánytermesztést megszüntetik, gabona, kukorica, lucerna, cukorrépa lesznek az uralkodó növények. b) A többi ágazatra a költség-jövedelem arányokon keresztül hat. A nem versenyképes ágazatok (zöldségtermesztés, szőlészet) vállalati megítélésében a bruttó jövedelem szemlélet háttérbe szorul, ágazati nyereség hiányában nem lesz jövőjük. c) A munkaszervezet és az irányítás rendszere átalakul, erősödik a centralizáció, illetve növekszik a központi irányítók szakmai és társadalmi felelőssége. Az ágazati vagy területi irányítás üzemmérnöki feladattá válik. Az állattenyésztést 1970-ben is mennyiségi stagnálás jellemzi.
