Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

termelési kedve következtében fokozatosan megszűnt. Az 1949-es évre a művelt terület nagysága, az élő és holt felszerelés és a tulajdonosok áttekintő képessége összhangba került. A mezőgazdasági termelés fejlődésnek indult. A háború utáni második évben, 1947-ben megalakult a földművesszövetkezet. A szövetkezet a lehetőségekhez képest ellátta a falu lakosságát és segített a termelőeszközök és egyéb anyagok beszerzésében. A földosztás hatására a község népességének és összetételének alakulásában különösebb változás nem történt. Az össznépesség száma nem, a mezőgazdasági népességé azonban 5—6%-kal növekedett. Az agrárhányados csak az 1949. év után mutat csökkenő tendenciát. A termelés gyors növekedése mellett 1949-ben és utána már fokozatosan olyan tényezők jelentkeztek, amelyek ellenkező irányba hatottak. Ennek a történelmi időszaknak tehát egy lényeges kérdése a faluban — a földreform — megoldódott. Ez azonban nem jelentett végleges megoldást. Jelentkeztek azok a tényezők, amelyek az egyéni gazdálkodási forma ellen hatottak. Az a körülmény, hogy a földhöz juttatottak jelentős részének nem volt megfelelő nagyságú földterülete és nem rendelkezett a termeléshez szükséges alapvető eszközökkel sem, megkövetelte a meglévő eszközök koncentrálását. Ez a pillanatnyi szükséglet és a már említett tényezők indították a parasztság egy részét a szövetkezeti mozgalom felé, a kezdeti lépések megtételére. A volt uradalmi cselédek és a parasztgazdák cselédeinek egy kis csoportja szükségből és saját józan esze következtetései alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy helyzetén gyökeresen csak úgy tud változtatni, ha a termelésben egymással szövetkezésre lép. Ezen elhatározás közvetkeztében alakult meg az első termelőszövetkezet, 1948. szeptember 27-én „Kossuth" néven.