Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSTŐL A „SÁGVÁRI" MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETIG 1. A „nagy" „Kossuth" megalakulása a) Az átszervezéssel kapcsolatos társadalmi problémák A termelőszövetkezet további történetének megírásában a számviteli dokumentumokon és közgyűlési jegyzőkönyveken kívül Györe Sándornak, a termelőszövetkezet elnökének gondosan megírt és rendszerezett, nagyjából azonos felépítésű zárszámadási beszámolóira támaszkodom. Amennyiben sikerül hiteles képet festenem a későbbi fejlődési szakaszokról, ez jórészt az ő előrelátó munkájának eredménye lesz. Abony az 1960-as évet már mint szocialista község kezdte, ami a „Kossuth" életében is gyökeres változást és nem kevés problémát hozott. A hatszorosára nőtt földterület, a nyolcszorosára nőtt tagság felhígította a már jól összeforrt és megerősödött kis szövetkezetet, de egyúttal megteremtette az igazi nagyüzemi gazdálkodás kereteit is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez az indulás évében valóban csak keret volt. A kezdő évben 1500 kisparcellán indult meg a gazdálkodás, ami a vezetők számára szinte áttekinthetetlen helyzetet jelentett. Az új belépők kötelességszerűen behozták az állatokat, de nem adták be a takarmányt. Az előd takarmánybázisa nem tudta fedezni a teljes szükségletet, jórészt az új termésre kellett alapozni. Az állatok közösbe adása sem ment vita, civódás nélkül. Számos új belépő az alapszabályban engedélyezettnél nagyobb létszámot akart visszatartani. Nehezen ment a vetőmag begyűjtése is. Sikerült ugyan a tagságtól 284 q kukorica, 101 q árpa, 5 q zab vetőmagot és 81 q burgonyát összeszedni, de a teljes terület bevetését csak az állami kölcsönként juttatott 100 q tavaszi árpa és 37 q hibridkukorica vetőmag kiegészítéssel tudták megoldani. Az új belépők — természetesnek kell felfognunk — nem tudtak azonnal beilleszkedni a közös gazdaságba, az „enyémet" a „miénkkel" felcserélni. 11 tag nem is vette fel a munkát, 20 tag pedig csak 20—60 munkaegységet teljesített. Az elégedetlen demagógia sem hiányzott. Voltak olyan képtelen követelések is, hogy vezessék be a 8 órás munkanapot. A munka intenzitása az egyéni parasztihoz viszonyítva legalább 30—40%-kal csökkent, igazolatlan mulasztás is gyakran előfordult. Sok volt a súrlódás a régi és új tagok között is. A régi tagok nem túlzottan nagy lelkesedéssel fogadták az új belépők özönét. Ugy vélekedtek, hogy az ő munkájuk révén megszilárdult, kiemelkedő jövedelmet adó gazdaságukba, mint készbe „beülnek" azok, akik eddig nem is valami jóindulatúan kívülről kritizáltak. Féltették — nem is ok nélkül — eddigi nagy jövedelmüket. (A tények őket igazolták; a munkaegység értéke az előző évi